Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 3 (177. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a nemzeti örökségről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának lezárása - Napirenden kívüli felszólalók: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
2630 MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend utáni felszólalássorozatomban arra teszek kísérletet, hogy a mezőgazdaság, tágabban értelmezve pedig az egész magyar vidék életében fontos szerepet betöltő személyeket mutassak be, állítsak emléket munkásságuknak itt a nemzet templomában is. Ezt nemcsak azért tartom fontosnak, mert ma a magyar vidék önhibáján kívül kivéreztetett állapotban vívja haláltusáját, de azért is, mert e sorozatban bemutatott személyek korukat megelőző szakmai munkájukkal el évülhetetlen érdemeket szereztek, illetve a Jobbik vidéki gazdaságfejlesztő programját is áthatják a vidéki lét és a föld szeretetét hangsúlyozó gondolatok. Tisztelt Képviselőtársaim! Széchenyi Istvánról sokan és sokfélét beszéltek már, emlé keztek meg itt már a tisztelt Ház falai között is, de úgy gondolom, az talán kevésbé ismert, amit a mezőgazdaság területén letett az asztalra, és ami az ő munkásságának valódi gerincét adta, így erről szeretnék néhány gondolatban megemlékezni. 1791. szepte mber 21én született Bécsben. Gyermekkora megyém egyik kedves települése, Nagycenk és Bécs között megosztva telt. Katonaként csatlakozott a Napóleon ellen induló nemesi felkeléshez, és a háború után figyelmét fokozott mértékben az európai és a hazai közáll apotok tanulmányozására fordította. Ezek során került előtérbe a mezőgazdaság is. A külhoni tapasztalatok alapján ismerte meg igazán az ország valóságos viszonyait. Széchenyi volt a reformmozgalom elindítója, a polgári átalakulás és a nemzeti megújulás egy ik szószólója. A mezőgazdaságra koncentráló gyakorlati tevékenysége egész életútját végigkísérte. Pesten és Pozsonyban ő honosította meg a lóversenyeket, társaival létrehozta az első pályafuttatási társulatot, majd megszervezte az első Lótenyésztési Egyesü letet. Életpályája annyira szerteágazó, hogy az idő rövidsége miatt csak néhány pontban tudom például megemlíteni azt a rengeteg kezdeményezést, ami a nevéhez kötődik, például a hazai közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeit is, vagy akár azt, ho gy a Vaskapu hajózhatóvá tételét jelentős részben az ő munkájának köszönhetjük. Megkezdte a Tisza szabályozását, megindult a dunai gőzhajózás, és ezek egyébként mindmind az agráriumra is kihatottak. Nevéhez kötődik például a Lánchíd, ugyanúgy, ahogyan az Óbudán létesült téli kikötő. De például az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése is hozzá kapcsolódik, csakúgy, mint a nagycenki birtokán a cukorgyár felállítása, amely alapjául szolgált később az egész magyar cukoripar felépítéséhez, amit, ugye, látj uk, hogy a jelenkor hogyan becsült meg, és hogyan tett tönkre. Felajánlotta birtoka egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, Állattenyésztő Társulatot hozott létre, illetve élete során végig a telepített szőlőinek javítása, különösen pedig a borminőség területén komoly lépéseket tett. Foglalkozott selyemhernyótenyésztéssel is, illetve birtokain mintegy 60 ezer fát telepített. A szarvasmarhatenyésztésben is maradandót alkotott. Jelentős volt irodalmi és politikai munkássága is. Könyve iben az agrártermelés visszásságaira hívta fel a figyelmet, illetve a Hitel, a Világ és a Stádium című munkáiban hangoztatta azt, hogy előrehaladásunk fő akadálya az elavult gazdasági, társadalmi berendezkedés. Műveivel egyébként komoly közéleti vihart is kavart. Egész munkásságában fontos helyet kapott a mezőgazdaság. Korának kiemelkedő agrárpolitikusa volt, mint nagybirtokos pedig haladó szellemű gazdálkodása révén tűnt ki főúri társai közül. Átfogó társadalmi reformjai abból indultak ki, hogy az ország m inden egyes lakosának meg kell adni a polgári lét feltételeit. Ehhez mindenekelőtt a föld biztosítását tartotta szükségesnek. Ahogyan ő fogalmazott, “el kell törölni egyfelől a nemzet nyomasztó zsibbadékát, az ősiséget, amely már századok óta gátat emel a nemesi föld szabad forgalma elé”. Tudta, hogy a jobbágyságnak a megfelelő feltételek mellett földet kell juttatni. Ezekben a visszás, állami földbérletekkel tarkított, mutyis időkben igazán megfontolandónak tartom gondolatait.
