Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. április 2 (176. szám) - Bertha Szilvia (Jobbik) - a vidékfejlesztési miniszterhez - “Mikor tesz végre a kormány érdemi, hatékony lépéseket a magyar agrárium, a családi gazdaságok, agrárszövetkezetek újraélesztésére, az egymillió új, adózó munkahely reményében?” címmel - ELNÖK (dr. Latorcai János): - BERTHA SZILVIA (Jobbik):
2432 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az azonnali kérdések órájának végére értünk. Még egyszer elnézését kérem Novák Előd képviselő úrnak, hogy immár másodszorra elrontottam a nevét, de oda fogok figyelni. (Derültség. - Balczó Zoltán: Már mi is így hívjuk! - Karácsony Gergely: Most már maradhat!) Áttérünk a kérdésekre . Bertha Szilvia (Jobbik) - a vidékfejles ztési miniszterhez - “Mikor tesz végre a kormány érdemi, hatékony lépéseket a magyar agrárium, a családi gazdaságok, agrárszövetkezetek újraélesztésére, az egymillió új, adózó munkahely reményében?” címmel ELNÖK (dr. Latorcai János) : Bertha Szilvia képvise lő asszony, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a vidékfejlesztési miniszternek: “Mikor tesz végre a kormány érdemi, hatékony lépéseket a magyar agrárium, a családi gazdaságok, agrárszövetkezetek újraélesztésére, az egymillió új, adózó munkahely r eményében?” címmel. Megadom a szót Bertha Szilvia képviselő asszonynak. Parancsoljon! BERTHA SZILVIA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormányzási ciklusuknak lassan a fele eltelt, de se gazdasági fellendülés, se új munkahelye k, pedig a legkézenfekvőbb megoldás mindkettőre az orruk előtt hever. Néhány adatot megosztanék. 1920ban mintegy 2 millió 100 ezren dolgoztak a mező- és erdőgazdálkodás területén, ’49ben már 2 millió 200 ezren, a kommunista rezsim ténykedésének eredménye képp a rendszerváltásra már alig érte el az 1 milliót. Még ezzel a létszámmal és munkamennyiséggel is képes volt az ország élelmezés szempontjából független maradni, és exportra is jutott. Ezután kezdődött a hazai mezőgazdaság itthoni és nemzetközi ellehet etlenítése, a rablóprivatizációnak áldozatul esett a feldolgozóipar. Az eredménye, hogy ’94ben már csak 327 ezren dolgoztak az agráriumban, 2008ban pedig már csak 174 ezren, és folyamatosan csökken. Mielőtt a szokásos választ adnák: nem, ez nem a gépesít és következménye, hiszen tömegével hevernek parlagon a földek. Tehát ötven év alatt több mint 2 millió hely szűnt meg a mezőgazdaságban, és önök, ahelyett, hogy megpróbálnák az erőforrásokat az agráriumra koncentrálni, és feléleszteni az á gazatot a feldolgozóiparával együtt, mint az ország túlélésének, fellendülésének és függetlenségének egyik alapját, foggalkörömmel védeni akár az EUval szemben is, önök még a magyar anyaföldet sem képesek megvédeni. Ha önökön múlik, akkor 2014 után már a z esélyét is elveszítjük annak, hogy valaha feltámasszuk a magyar vidéket, és megélhetést adjunk az embereknek. A jelenlegi jogszabályi környezet pedig még arra sem jó, hogy ha nem is kereskedelmi mennyiségben, de legalább maguknak megtermeljék az emberek, amit tudnak, hiszen, mivel a jellemzően cigány terménytolvajok mindenhol ellopják, mert ellophatják azt (Közbeszólások.) , amiért a másik ember egész éven át dolgozik, így nem lehet megélni 47 ezer forintból. A támogatási rendszerre pedig, kérem, hogy ne h ivatkozzon, mert - ahogy ma már számtalanszor elhangzott - a hangzatos kormányzati szavak mögött a tények egyértelműen mutatják, hogy a
