Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik):
2365 1835ben már Indi ában szanszkritot és bengálit tanul, hasonlóan szerény körülmények között, mint annak idején a tibeti kolostorokban. 1837ben visszatér Kalkuttába, és visszatér a tibetológiához is, élete hátralévő részében már csak ezzel foglalkozik teljes visszavonultság ban, remeteként. 1842ben azonban ismét útra kelt Tibet, majd ÉszakKína, az ujgurok és mongolok földje felé. Úgy gondolta, hogy a dalai lámák könyvtárában rábukkanhat olyan forrásokra, amelyek a régi magyarokra vagy legalább az ujgurokra vonatkozó híradás okkal szolgálhatnak. Áprilisban érkezett meg Dardzsilingbe, ahol azonban betegség döntötte le a lábáról. Több napig feküdt lázasan, míg végül 11én hajnalban a trópusi dzsungelben elkapott malária örökre véget vetett hosszú vándorlásának. Síremléke a dardz silingi temetőben áll, a Himalája hegyeinek oldalában. 1845ben sírja fölé az Ázsiai Társaság emelt emlékoszlopot. Széchenyi István lefestette Csoma síroszlopát, bekereteztette, és az alábbi feliratot vésette bele: “Egy szegény árva magyar, pénz és taps né lkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve - Kőrösi Csoma Sándor - bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.” Éljen tovább a mi emlékezetünkben is! Köszönöm a figyelmet! (Taps.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett még Ferenczi Gábor képviselő úr is, “Kinyújtja segítő két kezét népének, Ezer sebből vérző Tátrafelvidéknek” címmel. Meg adom a szót öt perben. Parancsoljon, képviselő úr! FERENCZI GÁBOR (Jobbik) : Köszönöm szépen. “Kinyújtja segítő két kezét népének, Ezer sebből vérző Tátrafelvidéknek.” Tisztelt Képviselőtársaim! A Kárpátia zenekar egyik dalának kiragadott sorai szent kötel ességünkre hívják fel a figyelmet, vagyis hogy az anyaország feladata a határainkon túlra szakadt testvéreink védelme. A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem győzi hangsúlyozni a kiállás fontosságát, hétről hétre hívjuk fel a kormány figyelmét az elmulaszto tt lehetőségekre. A múlt héten, mikor a napirendet néztem át, örömmel fogadtam dr. Molnár Attila kormánypárti képviselő úr azon határozati javaslatát, amely a második világháborút követő felvidéki magyar kitelepítésekről emlékezett volna meg. Sajnos ezen n apirendi pont tárgyalására nem került sor. A kormánypárti többség minden bizonnyal azért hátrált meg, mert tisztában vannak azzal, hogy a kormány által hangoztatott nemzetpolitikai fordulat ugyanúgy hamvába halt, akárcsak a gazdasági szabadságharc. Tisztel t Országgyűlés! Egyáltalán milyen evolúciós jellemfejlődés kellett ahhoz a Fiatal Demokraták Szövetségének, hogy nemzetpolitikai fordulatról beszélhessenek azok után, hogy 1990ben még felháborodottan kivonultak a parlamentből Trianon hallatán? Két évtized bűnös ellenkezése, cinkos hallgatása és áruló asszisztálása után végül azonban valóban csak lózung maradt a jobbliberális kampányígéret. A bilderberges Martonyi János külügyminiszter nevével fémjelzett tárca ugyanis semmit sem valósított meg a kormány ígé reteiből, becsődölt nemzetpolitikája és külpolitikája semmiben sem különbözik az MSZPSZDSZ befekvő, meghunyászkodó diplomáciájától. Jól példázza ezt, hogy Martonyi János szinte az első között gratulált a szélsőségesen magyargyűlölő Robert Ficónak a közelm últban történt választási győzelméhez. Ezek után már meg sem lepődünk, hogy Semjén Zsolt a nemzeti összetartozás bizottságában pedig azzal védte a külügyért, hogy Fico az utóbbi másfél évben nem tett magyarellenes kijelentést, majd azzal kommentálta az ese ményeket, hogy az újonnan megalakuló szlovák kormánynak “kinyújtjuk a kezünket, hogy jelezzük, készen állunk egy pragmatikus megállapodásra”.
