Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2265 Dávid képviselőtársammal előterjesztettünk nem is egy, azt hiszem, két törvénymódosító javaslatot az elmúlt két évben, ami az 1997es igazságszolgáltatási szervezetrendszer korrekciój át célozta. Valóban, az a struktúra, ahol gyakorlatilag a megyei bírósági szint saját magát ellenőrizte, és nem volt hozzáférés ahhoz a klikkhez, amely kialakult az igazságszolgáltatási szervezetrendszeren belül a megyei bírósági vezetők között, ez a szerv ezeti modell szintén nagyon súlyos anomáliákat okozott, szintén gyengítette a bírósági szervezetrendszerbe vetett bizalmat, és ezért volt az, hogy az LMP támogatta azt a kormánypárti módosító javaslatot 2010 végén, amelyik azt szolgálta, hogy ne legyenek a z Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba bebetonozva a megyei bírósági elnökök, egyáltalán azt a vezetői kart száműzni kellett a bírói irányításból, amelyiket egyébként egy ilyen bírói önigazgatási fórumnak ellenőriznie kell. (18.20) Éppen ezért javasoltuk magunk is azt, hogy a bírói önigazgatási szervezetben, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban ne lehessen valaki korlátlan ideig tag, döntéshozó. Azt gondolom, a probléma mélyebb, mint önmagában az az igazságszolgáltatási szervezetrendszer, amit a Fid esz tavaly év végén föltálalt. A különbség köztünk, ha úgy tetszik, világnézeti különbség az LMP és a FideszKDNP között, talán abban rejlik, ahogyan önök ezt már 2010 nyarán megfogalmazták, ahogyan önök egyáltalán a parlamentáris demokráciához viszonyulna k. Önök, és most próbálok jóhiszeműen közelíteni, úgy gondolják, vagy az önök miniszterelnöke úgy gondolja, hogy ha kétharmados többséget nyertek 2010ben a választóktól, ez egyben nem csak jogot, felelősséget is ró önökre például abban, hogy rendbe tegyék úgymond a bírósági eljárásokat. Kétségtelen, hogy azon a területen, amire egyébként lehetősége van beavatkozni a parlamentnek, nyilvánvalóan egy kétharmados többségnek a bíróságok működését illetően is van felelőssége. De történetesen azokban az anomáliák ban, amiket GaudiNagy képviselőtársam előszeretettel hoz fel vagy hozott fel ebben a mai vitában is, itt 2006 őszére gondolok, vagy egyáltalán a különböző visszásságokra, amelyek mondjuk, egyes bíróságok működésében felmerülnek, vagy az elmúlt években kül önböző lapokban felmerült gazdálkodási visszásságok kapcsán, a parlamentnek a beavatkozási lehetősége korlátos. A világnézeti különbség köztünk abban van, hogy önök abból indulnak ki, hogy egy hatalmas parlamenti többségnek, egy kétharmados parlamenti több ségnek joga van beavatkozni a bírósági szervezetrendszerbe korlátlanul, és mintegy felelősséget visel a bírósági szervezetrendszer működésének az egészéért. Ez nem így van, mi ezt nem így fogjuk föl. Mi azt valljuk, és ezt mondjuk 2010 nyara óta, hogy bárm ekkora többsége van valakinek a parlamentben, nem egyszerűen a kétharmados többségnek van korlátja, a parlamenti hatalomnak van korlátja, tehát a parlament hatalma sem lehet korlátlan egy alkotmányos demokráciában. Mi azt mondjuk, hogy a parlament egy bizo nyos ponton túl nem visel felelősséget a bíróságok működéséért. Ha bizonyos ítéleteket rosszul hoznak meg, akár 2006 őszéről van szó, akár más ügyekről, egy ponton túl ebbe beavatkozási lehetősége a parlamentnek nincs, bármekkora parlamenti többség is van. Ha úgy tetszik, ez a demokratikus működésnek a természetes kockázata, hogy vannak anomáliák az ítélkezési gyakorlatban, vannak anomáliák a bíróságok működésében. Nagyon messzire vezet az, hogyha a parlament, a törvényhozó hatalom magára húzza a bírói műkö déssel kapcsolatos teljes felelősséget. Nem visel teljes felelősséget a törvényhozó hatalom a bíróságok működéséért, éppen ezért tudomásul kell venni, hogy függetlenül attól, hogy az éppen kormányzó erő mekkora többséget birtokol egy parlamentben, nem korl átlan a felelőssége, és éppen ezért nem korlátlan a hatalma sem egy alkotmányos demokráciában. Ami a decemberben létrejött szervezeti modellel az alapvető problémám, az nem pusztán az Országos Bírósági Hivatal elnökének a túlhatalmára vonatkozik, bár nyilv án ez áll a problémák tengelyében. Tudniillik arról van szó, hogy egyetlen személynek, aki gyakorlatilag perpetuum
