Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KEPLI LAJOS (Jobbik):
2150 eurót a b iztosító át is utalt, ebből kezdődhettek meg a felújítási munkák, a teljes biztosítási érték magára a várra 11,6 millió euró, magára a kiállítási tárgyakra pedig 3,3 millió euró. Ez akár fedezheti is a kezdeti becslések szerinti 8 millió eurós kárt. Elindu lt már a szakvélemény készítése, a vár ideiglenes befedésének előkészületei szintén megtörténtek, a második rész pedig a részleges rekonstrukció lesz. Jelenleg a kiállítási tárgyak a kassai műszaki múzeumban találhatók, illetve a betléri kastély múzeumába szállították el a felújítási munkák idejére. Én úgy gondolom, hogy Magyarországon nagyon sokakat érdekel a krasznahorkai várnak a sorsa, úgy gondolom, hogy nagyon sokunk előtt most is ott van a szomorú kép, amikor lángolt szinte a teljes tetőszerkezete a v árnak, ezért én úgy gondolom, hogy mi, magyarok nagyon oda fogunk figyelni ennek a várnak a felújítására, ugyanúgy felelősségünknek érezzük, mint ahogy a szlovák kormány a felelősségének érzi. Bízom benne, hogy hamarosan majd egy avató ünnepségen is ott le hetünk minél többen, és talán ez után a felújítás után még több magyar honfitársunk látogat el oda, legyen akár iskolás, legyen akár felnőtt korú, de meglátogatja ezt a történelmi emlékű várat, és talán egy tárogatószót is meghallgat a vár oldalában. Köszö nöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kepli Lajos jobbikos képviselő: “Ki védi meg vízkincsünket?” címmel. Öné a szó, képviselő úr. KEPLI LAJOS (J obbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára nem él ma olyan ember Magyarországon, aki a bősnagymarosi vízlépcső évtizedek óta húzódó kálváriája, a tiszai cianidszennyeződés, a Rába habzása vagy épp a kolontári vörösiszapkatasztróf a kapcsán ne rendelkezne valamilyen információval. Ezen események mindegyike károsította valamilyen formában hazánk vízkincsét valamely felszíni vízfolyáson keresztül. Pedig ez csak néhány, napjainkban is elvarratlan szálakkal rendelkező példa annak illusz trálására, hogy hányféle negatív hatás érheti felszíni és felszín alatti vizeinket. Különösen igaz ez a Kárpátmedence alján fekvő országunkra, ahol a vízkészlet 95 százaléka a trianoni országcsonkítás óta külföldről érkezik. Az ENSZ 1992ben március 22ét a víz világnapjává nyilvánította. Köztudott tény, hogy Magyarország egyik legnagyobb természeti kincse vízkészlete, azon belül is kiváló minőségben és bőségesen rendelkezésre álló ivóvízkincse. Különösen fontos ez annak tudatában, hogy előrejelzések szeri nt ennek az évszázadnak a kulcsszereplője lehet az emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz, amelynek birtoklásáért évtizedeken belül háborúk dúlhatnak majd. Hazánk ebben a tekintetben a gazdag országok közé tartozik. Egyes becslések szerint a lábunk alatt fek vő vízbázisok képesek lennének a jelenlegi lakosságszám sokszorosát is ellátni egészséges ivóvízzel. Az alaptörvény kimondja, hogy a vízkészletünk a nemzet közös örökségének része. Ahhoz, hogy ez ne csak a megszokott üres szavakat jelentse, hanem tartalmat is adjunk neki, több tényezővel is fel kell vennünk a küzdelmet. Megálljt kell parancsolnunk a vizünkre ácsingózóknak; aki erővel vagy furfanggal akarja elorozni azt tőlünk, az egy pohárnyival sem kaphat belőle. Zéró toleranciát kell hirdetni a vizek szen nyezőivel, tönkretevőivel és pazarlóival szemben. Unokáink létfeltételeinek veszélyeztetői a legszigorúbb büntetésben kell hogy részesüljenek. A tudomány eszközeivel, a pártpolitikai érdekek teljes háttérbe szorításával kell felvennünk a küzdelmet az éghaj latváltozás és az ennek hatására egyre szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás következményeivel szemben. Vissza kell adni a vízügyes szakma becsületét, akiket a rendszerváltás óta egyfajta kommunista csökevényként kezelnek a mai napig, amiért szakmai alapon próbáltak állást foglalni a politika által kisajátított vízlépcsőügyben. Amíg Magyarországon az emberek néhol ezer forint feletti köbméteráron jutnak csak ivóvízhez a vízközművet privatizáló üzemeltető gátlástalan profitéhsége következtében, máshol arzént artalmú, egészségre káros ivóvizet kell fogyasszanak, miközben az ide települt multicégek millió literszámra
