Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 27 (175. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ERTSEY KATALIN (LMP):
2145 Nyilvánvalóan itt a hosszú folyamat oka a román kétkamarás parlament működési sajátossága, a változó román kormányok, a gyakran változó tárcafelelősök, akiknél néha a jó szándék, néha a politikai akarat, né ha pedig a lehetőség hiányzott ahhoz, hogy elősegítsék a magyar egyetem végleges akkreditációját. Azt kell mondanunk ugyanakkor, hogy jól mutatja az erdélyi magyarok kitartását, a szívósságát, hogy foggalkörömmel harcoltak, és türelmesen kivárták ezt a fo lyamatot, nem adták fel. Tizenkét év azért elég hosszú idő, azalatt sok évfolyam kimegy az egyetemről, de nem engedtek a 48ból, ha tetszik, és nem engedtek abból, hogy magyar oktatási nyelvű felsőoktatási intézmény jöjjön létre 1959 után újra. Képviselő ú r kérdésére válaszolva, amelyet beleszőtt a felszólalásába, azt tudom mondani, hogy a helyzet összetettségét szem előtt tartva a magyar kormány részéről folyamatosan napirenden tartottuk a Sapientia kérdését valamennyi magas szintű találkozó alkalmával, és szorgalmaztuk annak mielőbbi rendezését. Megítélésem szerint a kitartó és következetes erőfeszítéseink, valamint a két ország között az utóbbi időben kialakult bizalmi viszony nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az akkreditációról szóló képviselőházi vé gszavazás február 28án megtörténjen. Ugyanakkor ez csak akkor valósulhatott meg, ha biztosított volt a jó minőségű oktatás, márpedig a Sapientiának nagyon jó a híre mostanában Erdélyben és egész Romániában, magas színvonalú benne mind az oktatói, mind a k utatói tevékenység. A Sapientia büszkélkedhet a legjobb romániai magánegyetem címmel, és ha az összesített ranglistát nézzük, amelyben állami és nem állami intézmények is vannak Románián belül, ebben a rangsorban, az összesítésben is a 20. helyet foglalja el. Úgy gondolom, hogy kisebbségi létből, nehezebb körülmények közül ilyen teljesítményt elérni igencsak büszkeséggel töltheti el mind az itteni magyarokat, mind az ottaniakat, úgyhogy mindenképpen dicséret illeti a Sapientia oktatóit és a hallgatóit, hogy ilyen eredményeket tudtak Románián belül megteremteni. Bízom benne, hogy a Sapientia sikere elősegítheti és lökést adhat a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem problémáinak megoldásához is, de amivel kezdtem, mindenképpen fontos, hogy elősegíti az erdélyi magyarok szülőföldön maradását hosszú távon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Erts ey Katalin képviselő asszony, LMP: “Ha megtartják, úgy jó: politikuselszámoltatás a bölcsődében” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. ERTSEY KATALIN (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tavaly február végén azonnali kérdést i ntéztem Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszterhez ezzel a címmel: “Miért másztam négykézláb egy hétig egy VIII. kerületi bölcsődében, avagy mikor szűnik meg a bölcsődék diszkriminatív finanszírozása?” Tavaly azért dolgoztam egy héten át gondozónőként bölcsődében, és töröltem orrot, pelenkáztam, játszottam és etettem napi 810 órában 18 gyereket, hogy felhívjam a figyelmet a tarthatatlan állapotokra, amelyek a finanszírozás és a bérezés körül kialakultak. Akkor megígértem kollégáimnak és rajtuk keresztü l több ezer, egytől egyig keményen dolgozó, átlagban havi 78 ezer forintot kereső kisgyermeknevelő társamnak, hogy szóvá teszem a Házban a gondjaikat, hiszen az ő gondjuk a miénk is; miénk, gyereket nevelő anyáké, akik kínok kínját álljuk ki, amikor őrlődü nk a munka és család között, hiszen a megélhetés sokszor előbb visszakényszerít minket, mint szeretnénk, de nincs hova tenni a gyereket. A bölcsődék ügye a mi ügyünk; az ő gondjuk a miénk is, mert hiába keresünk többször annyit, mint ők, bánt és felháborít az egykulcsos adóból fakadó igazságtalanság, akárhogyan is sulykolják a kormányoldalon az “arányos” szót. A bölcsődei dolgozók ügye a mi ügyünk is, ezért holnap visszamegyek, és beszámolok nekik arról, hogy mit tettem, hányféle formában, há nyszor próbáltam felhívni a kormány figyelmét a
