Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 26 (174. szám) - A 2012. év világörökség éveként történő megünnepléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZILI KATALIN (független):
2081 helyszínné nyilvánítani, megspórolva a papírmunkát. De Magyarországon milyen tervek, milyen források és milyen költségvetési pénzek állnak vagy fognak rendelkezésre állni e tekintetben? Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : A következő felszólaló 15 perces időkeretben Szili Katalin, független képviselő. Képvisel ő asszony, öné a szó. DR. SZILI KATALIN (független) : Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azt gondolom, ha csak ezt a ma esti vitát végighallgattuk, akkor már megérte a határozat, hiszen olyan jelentős kérdé sről beszélünk, ami egyébként a világörökség részeinek a megóvása Magyarországon. (20.00) Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nem is lehetne stílusosabb időpont ennek a vitának a lefolytatására, mint ma, amikor éppen a hungarikumokról szóló törvény módo sító javaslatairól szavaztunk, hiszen ez mindmind jelzi azt az értéket, amivel Magyarország rendelkezik, és ami ennek a nemzetnek a javát szolgálja. Képviselőtársaim, március vége van, és mi 2012ben gondoljuk a világörökség évének a megünneplését, és err e hívjuk fel a figyelmünket. Azt gondolom, nem lehetne jobb entrée, jobb belépő ez, mint az a törvény, amely éppen ez év, 2012. január 1jén lépett hatályba, és amelyik a világörökségekről szól. Természetesen a műemléki törvény a természetvédelmi törvény m ellett hivatott szolgálni azt, hogy nemcsak hatósági feladatokkal, hanem a megoldás valamennyi részletét tekintve ebben a kérdéskörben azt a szabályrendszert rendezve, amely méltó és hív arra, hogy ezt a örökséget továbbadjuk. Továbbadjuk majd az unokáinkn ak, dédunokáinknak, hiszen az örökség egyrészt pontosan azt hivatott szolgálni, hogy mi magunk is felmutassuk azt az értékvilágot, amit elődeink, őseink hagytak ránk, és amit mi magunk is felelősséggel kell óvjunk, hogy majdan továbbadjuk. Képviselőtársaim , én nem kerestem ebben az országgyűlési határozati javaslatban azokat a kérdéseket, amelyekre itt képviselőtársaim utaltak, hiszen én önmagában ezt a határozati javaslatot úgy is, mint előterjesztő, úgy tekintettem, hogy ez egy felkiáltójel. Egy felkiáltó jel, s nemcsak amiatt, hogy mi magunk felelősséggel tartozunk vagy felelősséget vállalunk a világörökség megóvásáért, megtartásáért a következő nemzedékeknek, hanem azért is, hogy a világban mi magunk ezt az örökséget felmutassuk, és fogalmazhatnék úgy is, hogy mintegy kirakatba tesszük mindazt, ami érték, a mi értékünk, azé a közösségé, azé a nemzeté, amit ezer éven át őriztünk, és amit reményeink szerint őrizni is fogunk. Ez nemcsak felkiáltójel, hanem annak a kinyilatkoztatása is, hogy mi magunk is felel ősséget vállalunk a jövőért. Nemcsak felelősséggel tartozunk, hanem felelősséget is vállalunk érte. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a felkiáltójel azt is jelenti számomra - s reményeim szerint mindannyiunk számára , hogy rendelkezünk egyfajta olyan örökségg el, amely örökségünk már a világörökség részévé vált, ugyanakkor vannak olyan örökségi részeink, amelyek lehet, hogy ma még csak számunkra fontosak, de törekvésként már ott van, hogy lehetőség szerint a jövőben ugyanazzal a címmel, ami a világörökség része ként történő megjelölést jelenti, majdan fel tudjuk mutatni, s nemcsak a világnak, hanem a jövőnek is. Pécsiként, baranyai képviselőként nem kerülhetem meg, hogy ne szóljak arról, hogy Pécs egy jelentős része 2000ben, az ezredfordulón vált a világörökség részévé. Visszaemlékszem arra, amikor ezt a címet megkapta Pécsett a bazilika és környéke, akkor az első kérdés az volt, hogy ez mivel jár. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, rém egyszerű erre a válasz: mindenkor felelősséggel jár. Mindenkor felelőss éggel jár azért, hogy ezeket megőrizzük, és ahogy mi megkaptuk, annak idején majd a mi generációnk is átadja a következő generációnak, majd ők a következőnek, hogy több száz év múlva is ugyanígy csodálhassák azt a kulturális és természeti örökséget, ami cs ak és kizárólag -
