Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 26 (174. szám) - Dr. Garai István Levente (MSZP) - a nemzeti fejlesztési miniszterhez - “Mi indokolja a vasúti fővonalakon közlekedő járatok drasztikus ritkításának tervét, különös tekintettel a vasúti csomópontnak tekintendő Kiskunfélegyházára és környékére, ahol öss... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
2026 milliárd forint költségcsökkenéssel lehet kalku lálni. Nos, ennyiért érdemes több, sok százezer ember környezetkímélő és biztonságos, valamint az őrült benzinárak melletti relatíve olcsóbb utazási lehetőségeit tönkretenni, amikor az egykulcsos adórendszer bevezetésével a leggazdagabbaknak jutott 500 mil liárd forint többletbevétel? (Dr. Józsa István: Így van!) Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak. DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Magyarországon mintegy 3200 településnek - ebből mintegy valamivel több mint 900at érint a vasút - naponta 3300 vasúti szerelvény és 66,5 ezer autóbuszjárat biztosítja a közlekedést. Ebből az összefüggő hálózatból egyegy részt kiragadni sem szakmailag, és úgy gondolom, közlekedéspolitikailag nem is lehet, nem is szabad. A közösségi közlekedés rendszerének, fenntartható működésének biztosítása érdekében ilyenkor valóban el kerülhetetlen az alágazatok közötti munkamegosztás újragondolása, az ön által is említett menetrendi struktúra optimalizálása s a helyközi közszolgáltatási, személyszállítási teljesítmények összehangolása mind a vasúti, mind az autóbuszközlekedésben. A pá lyaállapot, az eljutási idő a járműállomány alapján versenyképes vonalakon, a közlekedéspolitikai célkitűzésekkel összhangban változatlanul elsődleges szempont a vasút előnyének érvényesítése a közúti közlekedéssel szemben. Ennek megfelelően a klasszikusan vasúti közlekedésbe tartozó feladatok tekintetében a jelenleg párhuzamos távolsági autóbuszjáratokat valóban felülvizsgáljuk, és összehangoljuk a kötött pályával. Felhívom a képviselő úr tisztelt figyelmét arra is, hogy a tervezett intézkedések egyébként a legalacsonyabb utasforgalmú vonalakat érintik, ugyanakkor a menetrendmódosítással összefüggésben az érintett viszonylatok helyközi autóbuszközlekedésének felülvizsgálatát a szolgáltatókkal közösen megkezdtük, tehát ahol az indokolt, ott az autóbuszjára tokat gyarapítjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Egyperces viszonválasz illeti meg a képviselő urat. DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én igazi szakember vagyok, mert gyerekkoromban mozdonyvezető szerettem volna lenni, az Indóházat rendszeresen olvasom. Volt egy szakértő barátom, akivel, egyébként az Európai Fejlesztési Bankkal is valahol érintkezve, a KiskunfélegyházaVárosföld közötti második vágánypár felépítés ében részt vettünk, mert azt is azért szét akarták díbolni annak idején többen. De ami sokkal lényegesebb dolog, hogy rengeteget utazom, nem ingyen, ahogyan mi eldöntöttük, hanem bérletet vásároltam, hogy azzal is támogassam a vasutat, rengeteget utazom re ggel, délben, estefelé, és tele vannak Félegyházán és a környező településeken a vonatok. Itt nemcsak 350 ezer emberről van szó és nem Kiskunfélegyházáról, hanem ha a szárnyvonalakon élő embereket is odaszámítjuk, már legalább félmillió ember utazóképesség éről és tönkretételéről beszélünk, hogyha ezt a 34 vonatot önök megritkítják. Nagyon kérem tisztelettel, hogy gondolják ezt át, egyeztessék az emberekkel, “a zemberekkel”, az érintettekkel, az önkormányzatokkal, mert nem nagyon látok semmiféle utasszámlálá st és semmiféle egyeztetést, az embereknek pedig holnap Kiskunfélegyházán nagyon bőségesen és határozottan meglesz a véleményük erről az elképzelésről. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) :
