Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 14 (163. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
183 Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Osztolykán Ágnes képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából: “A magyar felsőoktatás jövője” címm el. Öné a szó. OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. A Fideszkormány felsőoktatásátalakítása az ágazatra szánt források csökkenését, a hallgatói hozzáférés szűkítését, az egyetemi autonómia gyengítését, a szabályozó állam durva beavatkozását jelenti. Joggal aggódhatnak a diákok és a szüleik egyaránt a kormány lépései miatt. Az LMP és jómagam többször is felhívtuk a figyelmet a rombolásra és annak következményeire. A kormány által elfogadott felsőoktatási keretszámok szerint 40 százalékkal csö kken az állami férőhelyek száma. A keretszámok meghatározása a szocialista tervgazdaság logikája szerint minisztériumi íróasztalok mögött történt, ami már önmagában is súlyos minőség- és hatékonyságromláshoz vezet. A részleteket utólag rendeletekkel szabál yozzák, ami színtiszta kézi vezérlés. A hivatalos magyarázkodás szerint a keretszámok megvágását nemzetgazdasági szempontok indokolják, a jelenleg megszerezhető diplomák nagy részére nincs piaci kereslet, csakhogy a diplomás túlképzésről szóló mese egyszer űen nem igazság. A felsőfokú végzettségűek - bölcsészek, jogászok, közgazdászok - minden statisztika szerint az átlagosnál jobb elhelyezkedési esélyekre és magasabb fizetésekre számíthatnak, tehát megérné diplomát szerezni, de valószínűleg nemcsak ez a tév es diagnózis, hanem bizonyos szakmák szándékolt büntetése is célja a kormányzatnak. Orbán Viktor miniszterelnök úr például cinikusan megjegyezte: ha rajta múlna, nulla jogászt képeznének államilag. Vajon hol lenne a miniszterelnök úr, ha anno Kádár János i s ezt gondolta volna? (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) A gazdasági képzés kapcsán Dux László államtitkár tette világossá az álláspontját: szerinte a közgazdászok potenciális adócsalók - így már érthető is, miért akarja a kormány ellehetetleníteni a gazda sági képzéseket is. Az ingyenes képzés radikális visszaszorítása mellett a fizetők köre kibővül, ráadásul úgy, hogy az egekbe nő a tandíj összege. Egy 400 ezer forintos tandíj még olcsónak fog számítani, de nem lesz ritka az 12 milliós fizetési kötelezett ség sem évente. Ez a legtöbb családnak megfizethetetlen, ami - figyelve a fokozódó szegénységet és a középosztály leszakadását - nem meglepő. Az új rendszer igazságtalan, a kevésbé tehetős családok gyermekeit elzárja a továbbtanulás, ezáltal a felemelkedés lehetőségétől. A drasztikusan felemelt és kiterjesztett tandíj kompenzálására született meg az a döntés, hogy a viszonylag jól működő diákhitelkonstrukciót szét kell verni, hiszen csak egy jelentősen megemelt új hitellel lehet finanszírozni az új költség eket. Az új diákhitelrendszer fenntarthatatlan lesz, mivel az államra és a fiatalokra egyaránt súlyos terheket ró. Mennyire vonzó lehetőség az egy fiatal számára, hogy a diplomája mellé legkevesebb 56 millió forint adósságot is kap, amit aztán évtizedekig törlesztenie kell? A kormány generációkat akar eladósítani, amikor azt hangoztatja, hogy a legnagyobb ellenségünk az adósság, ami ellen állítólag szabadságharcot vívnak. És akkor nem beszéltünk még a hallgatók tervezett röghöz kötéséről sem, ami szintén d öbbenetes akkor, amikor más fórumon a kormány maga is arról beszél, hogy szeretné, ha az új nemzedék számára magától értetődő adottságként jelenne meg a földrajzi mobilitás, az EU által kínált határtalanság élménye. A kormány friss ifjúságpolitikai program ja szerint a kabinet szeretné, ha az új nemzedék a közélet aktív szereplőjévé válna. A tudatos állampolgárság jegyében jó lenne, ha a fiatalok tudnák: ha hallatják a hangjukat és elmondják a véleményüket, akkor befolyásolhatják a döntéseket. Tisztelt Állam titkár Asszony! A fiatalok tudják ezt, mert a kormány ráébresztette őket. Holnap a diákok tüntetni fognak, mert aggódnak a jövőjük miatt. Kifogásolják a felsőoktatás szétrombolását, a drasztikus keretszámcsökkenést, az egekbe szökő tandíjakat. Kifogásolják , hogy minderről senki sem kérdezte meg őket; kifogásolják, hogy minderről szó sem volt korábban; kifogásolják a bizonytalanságot, ami persze ön szerint pusztán kesergés és jajgatás. A kormány azt szeretné, ha a
