Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 19 (172. szám) - Dr. Szekeres Imre (MSZP) - a nemzeti fejlesztési miniszterhez - “Mi alakítja a Fidesz-kormány álláspontját? A szakmai meggyőződés vagy a kormányzati pozíció?” címmel - ELNÖK (Kövér László): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Kövér László): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
1700 vasúti közlekedés 8, mások szerint 13 százalékát jelenti. Ráadásul közben hoznak egy olyan törvényt, ami nem garantálná azt, hogy ezeket a megszüntetett járatokat busszal pótolni kelljen. Kérdezem tehát az államtitkár urat: milyen adatok alapján hoztá k ezt az intézkedést, egyeztetteke a polgármesterekkel, az érintett települések képviselőivel, a vasutasszakszervezetekkel? Mekkora megtakarítást várnak ettől a kapacitáscsökkentéstől, garantálhatóe így a tömegközlekedés, a mobilitás Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és várhatóke elbocsátások a Magyar Államvasutaknál? Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Válaszadásra Fónagy János államtitkár urat illeti a szó. Parancsoljon! DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megengedi, mottóként azért a tényeket: önök 37 vonalat bezártak, mi nem zártunk be egyet sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úg y van!) Mi 11et újranyitottunk. (Taps a kormánypártok soraiban.) De ön elveket kér rajtam számon. Ha az elveket nézzük, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy szükség vane az országot, a társadalmat, a gazdaságot átfogó nagy rendszerekre. Szüksé g vane az úthálózatra, az energiahálózatra, szükség vane az informatikai vonalakra, és szükség vane a vasúthálózatra? A válasz egyértelműen az, hogy igen. Ezt mondtam tíz évvel ezelőtt is, ezt mondtam öt évvel ezelőtt is, és ezt mondom ma is. Szükség va n a magyar vasútra. Nem az a kérdés, öt évvel ezelőtt sem az volt a kérdés, hogy hányan utaztak rajta, vagy ma hányan szállnak fel; egyébként nem kevesen, több millió ember. De nem ez az igazi kérdés. A kérdés az, hogy mit szeretnénk, hogy öt vagy tíz év m úlva legyen vasút, amelyre még fel tudnak szállni emberek. Az a kérdés, hogy azt a hálózatot, amelyet két világháború, Trianon után ez az ország meg tudott őrizni, ezt a mai, igen kompromisszumokkal terhelt világban meg tudjuke tartani. Miniszter úr, ezek et a kompromisszumokat, kényszereket nem én hoztam létre. Ezt a kompromisszumkényszert az ön által is képviselt kormányok hozták létre, amikor egy súlyosan alulfinanszírozott vasútra ráterheltek 80 milliárd nevesített kötelezettséget. Igen, elveket nem sza bad feladni, elveket tartani kell, az elveket tartjuk, de kompromisszumot kell kötni, különösen, ha azt a kényszer szüli, olyan kényszer, amit az ön részvételével működő kormányok hoztak létre és hagyományoztak ránk. Ezzel együtt vonalakat nem kívánunk meg szüntetni. Igen, minden menetrendi kérdést egyeztetünk mindazokkal, akiket érint. Igen, minden olyan utasszámlálást és egyéb technikai lépést megteszünk, ami akár a lehetséges vasútfejlesztésekhez, akár a kötött pályás és közúti közlekedés kapcsolatainak a megtartásához, illetve jobbításához szükséges. Igen, ezeket megtesszük. Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a parlamenti konvenciókkal szakítva ne azt kérjem öntől, hogy fogadja el a válaszomat. Ha ön elfogadja az én válaszomat, akkor én rossz válasz t adtam. Én azoktól kérem, hogy elfogadják a válaszomat, akik utazni akarnak öt vagy tíz év múlva vasúton. Azoktól kérem, hogy elfogadják a válaszomat, attól az 5060 ezer embertől, akinek ma a magyar vasút munkahelyet jelent, és attól a kormányoldali több ségtől kérem a válaszom elfogadását, akik ezt a politikát a választások előtt is és után is vallják, gyakorolják és megvalósítják. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Viszonválaszadásra ismét Szekeres képvi selő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon! DR. SZEKERES IMRE (MSZP) :
