Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A lakossági devizaeladósodás megakadályozásához szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2002-2010. közötti lakossági devizaeladósodás okainak feltárásáról, valamint az esetleges kormányzati felelősség vizsgálat... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1651 felnőttkorunkban milyen devizahitelre vagy milyen gyorskölcsönre lehet vagy nem lehet bennünket rábeszél ni. Ez egy nagyon fontos tényező, azt hiszem, hogy ebben nem lehet vita. Ugyanakkor a magáncsőd intézménye megint csak egy érdekes dolog. A tekintetben érdekes dolog, hogy a KDNP a leghangosabbak között volt akkor, amikor a családi csődvédelmet erőltetni k ellett - na de nem kormányról, még ellenzékből! Aztán mi történt? Eltelt másfél év, önök tökéletes csendben voltak ezzel kapcsolatban. Megfogyatkozott soraikhoz kell hogy szóljak most, mert a társadalmi támogatottsághoz közelít a jelenlétük is, amit nagyon sajnálok egy ilyen fontos vitatémánál. De jelen pillanatban is ki kell hogy jelentsük azt, hogy a magáncsőd intézményével kapcsolatban önök másfél évig hallgattak. Amikor mi ezt az indítványt benyújtottuk, nem is olyan régen egyébként, alig egy éve, akkor önök ezt tárgysorozatba sem engedték venni. Tehát a vitaszakaszig sem engedték, hogy eljusson ez a kérdéskör. Nem is vitatkozhattunk itt a Ház előtt arról, hogy legyen magáncsőd, családi csődvédelem, avagy ne legyen. Most pedig előállnak, és leszúrják a t öbbi politikai pártot a tekintetben, hogy miért nem csinálták meg akkor, amikor ők voltak kormányon. Jogos ez a leszúrás - csak mi van önökkel, akik másfél évig csendben voltak? A helyzet ezzel kapcsolatban az, hogy megint csak jól hangzik, és nem csináljá k meg, azért nem csinálják meg, mert itt van előttem a Nemzetgazdasági Minisztérium állásfoglalása, amelyben három olyan ellenérv található, amellyel a kormány kimenekül a saját maga által erőltetett koncepció mögül. Hiszen itt van, hogy szerintük nem kell a magáncsőd, mert az adósok azt hinnék, hogy megint megmentik őket, ezért romlana a fizetési fegyelem. A bankokkal mit csináltak önök, kérem szépen? Hétszer mentették meg őket bankkonszolidáció formájában az úgynevezett módszerváltás óta. A magyar családo kat hányszor mentették meg? Hányszor mentette meg bárki a magyar családokat? A tehetősebbek és szerencsésebbek számára bizonyos megoldási javaslatokat kidolgoztak, ezek többsége egyébként csak átmeneti időre szólt, és levegőhöz juttatta ezeket a családokat . A Nemzetgazdasági Minisztérium második érve, ami egyébként a világhálón olvasható, hogy még nem jött el az ideje a családi csődvédelem konstrukciójának, meg kell várni a válság végét. Hogyan várjuk meg a válság végét? Egy válságörvény elején vagyunk, és hogyha erre a kormányzat nagyon “ügyes” - és itt idézőjelben értem az “ügyest” - gazdaságpolitikája rájátszik, akkor bizony ez a válságfolyamat még ciklusokon átívelő lehet. Végül pedig a harmadik ellenérv az, hogy a magáncsőd csak átmeneti menekvést jelen tene az NGM szerint, még egyszer mondom, tehát a kormányzat egyik ága szerint, a hitel így is, úgy is végrehajtással zárulna le. Ez az, amit el kell hogy utasítsunk. A családok számára is járna az a védelem, ami egyébként bármely egyszerűbb gazdasági társa ság számára is rendelkezésre áll. Amikor magáncsődről, családi csődvédelemről beszélünk, nem is azt mondjuk egyébként, hogy engedjék el a család összes tartozását. Mi azt mondjuk, hogy lehessen bírósághoz fordulni. Ez a bíróság ítélhessen úgy, hogy igenis bajban van ez a család, lehessen egy fizetési moratóriumot, egy átmeneti mentességet elérni. Ezután jöjjön az a családi csődgondnok, aki nemcsak életstratégiát segít helyrerakni, kidolgozni a családdal, hanem jogi képviseletet lát el a bank irányába. Ez a legfontosabb, hiszen ma a károsult lényegében nem tud kihez fordulni, hogyha a bankkal tárgyalni szeretne. Óriási súlybeli különbség van. Olyan, mintha a papírsúlyút a nehézsúlyúval összeraknánk, és tessék, tárgyaljatok! Na, ezen akarunk mi, jobbikosok vál toztatni! Végül pedig, ami a legfontosabb: a bankok indokolatlan túlsúlyát ezzel a módszerrel tovább lehetne csökkenteni, tovább lehetne gyengíteni. Az is látható, hogy a kormányzat mulasztása a magyar gazdaságnak súlyos százmilliárdokba került. Hiszen ha összehasonlítjuk azt, hogy ha a kormányváltás után rögtön elkezdték volna ezeket a mentőcsomagbeli lépéseket megvalósítani, mondjuk, egy 180 forintos svájcifrankárfolyamnál, ha ezt összehasonlítom azzal, hogy most 240250 forintnál megteszik ugyanezt, szá zmilliárd forintokban mérhető a különbség. Gondolják végig, hány magyar családot meg lehetett volna ebből menteni, hogyha meghallották volna azokat a jobbikos hangokat, amelyek a ciklus első egykét hetében már harsogták azt, hogy itt probléma van!
