Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - IVANICS FERENC (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BÖDECS BARNA (Jobbik):
1601 oldjuk meg, akkor itt nem lesz hatékony közlekedés. A 80 milliárdot így lehet megspórolni, nem úgy, hogy leállítunk 400 vonatot. A következő téma a fejlesztések kérdése. Ennek a közösségi közlekedési rendszernek hosszúhosszú évek óta az a legnagyobb problémája, ebbe megint az apanázsért kuncsorgó szolgáltatók hozzáállása is beleértendő, meg természetesen komoly állami felelősség is van abban, hogy például átfinanszíroztatják a szolgáltatókkal a szociális kedvezményeket, és sajnos, képvisel őtársaim, erre még önök is ráerősítettek a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény legutóbbi módosításánál, amikor megint elvettek 18 milliárdot a szolgáltatóktól egy olyan feladatért, amelynek a finanszírozói bizony önök és a magyar kormány kellene hogy legyenek, mert így belső adósságot hoznak létre a szolgáltatónál, amit nem tud fejlesztésre, járműbeszerzésre fordítani, hanem folyik a leamortizálódás, és majd egy későbbi kormánynak kell azt valamilyen módon konszolidálnia. Most hogyan lehet egy ilyen f orráshiányos helyzetben változtatni ezen? Ha a működtetést az általunk bemutatott módon sikerül költséghatékonyabbá tenni, eleve sok forrás szabadul fel fejlesztésre, ráadásul az is tény, hogy a jelenlegi elavult pályaállapotok és járműállomány mellett mag a a működtetés is sokkal többe kerül, mint amibe kerülhetne egy korszerűbb gördülőállományellátottsági körülmény mellett. (14.40) Hogyan lehet akkor ezt mégis biztosítani? Nem feltétlenül kiszervezéssel, nem feltétlenül járatszámcsökkentéssel, hanem adot t esetben a meglévő szolgáltatók, akár belső szolgáltatók igénybevételével, flottabérléssel vagy saját kötvénykibocsátással. Nem muszáj mindig devizahitelekben gondolkodni, nem muszáj mindig a bankokhoz fordulni, akik a köz terhére kvázi uzsorakamattal fin anszíroznak és adósítják el az államot és a közösséget. Maga a szolgáltatás igénybevételében érdekelt közösség számára is lehet olyan ajánlatokat tenni, például lakossági kötvénykibocsátási konstrukciót kidolgozni, amellyel ez a kérdés bizonyos szinten kez elhető. Hasonlóképpen a flottabérlésnél is szóba jöhet egy együttműködés a hazai járműgyártók, a szolgáltató vállalatok és a megrendelők között. Ezen kellene elgondolkodni, és nagyon jó megoldásokat lehetne találni, amelyek segítenék a járműpark és a vasút i pályák vagy a közutak fejlesztését. A közutakról is szólni kell egykét szót. A közelmúltban jártam egy önkormányzati fórumon, ahol elpanaszolták a polgármesterek, hogy amióta a vasútvonalat bezárták, azóta nem tudnak eljutni a közelben fekvő, eredetileg a vasút végpontját jelentő Lepsény településre, tekintettel arra, hogy az autóbuszjáratokat a Volánvállalatok csak Balatonfőkajárig tudják közlekedtetni, mert olyan állapotban van az út, hogy megfeneklik rajta a busz. Ezáltal ezek a települések elszakadt ak Siófok városától, nincs lehetőségük azt közösségi közlekedéssel megközelíteni. Hasonlóképpen a vasútnál is nem feltétlenül szükséges a lehető legdrágább megoldásokban gondolkodni. Itt van előttünk a GYSEV példája, amely átvett egy csomó vasútvonalat a M ÁVStarttól üzemeltetésre, és egyik pillanatról a másikra meg tudta oldani, hogy a kohószökevény Bzmotorvonatokat használt osztrák Jenbacher motorvonatokra cserélje, ami nyilvánvalóan nem jár olyan költségkihatással, mint vadonatúj, sok száz milliós vagy milliárdos költségű járművek beszerzése. A vidéki lakosság ennek is nagyon örülne és jelentős előrelépést hozna a vidék közösségi közlekedésében, ha ilyen megoldást tudna találni a kormányzat. Az újranyitásokkal kapcsolatban el kell mondani, az, hogy válto zatlan formában, változatlanul lepusztult állapotban, változatlanul lepusztult járműállománnyal visszaadtuk a vidéknek ezt, attól ez még nem lesz versenyképes. Higgyék el, hogy egy vidéki vasútvonalon mondjuk, a lassújelek és a meglévő 30 kilométer/órás se besség elfogadható, normális szintre való helyreállítása és mondjuk, egy 6080 kilométer/órás sebesség biztosítása akár a fővonalakból kieső használt anyagokból - betonaljakból, átrostált zúzott kövekből és sínszálakból - sokkal olcsóbban történhetne meg, mint azok a sok száz milliárdos projektek, amelyeket a fővonalakon EUfinanszírozásból próbálunk biztosítani. Nagyon sajnáljuk azt, hogy ilyen projektek még nem indultak el.
