Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SÓS TAMÁS (MSZP):
1587 Megannyi kérdés vetődik föl, mert ugyanis megfogalmazzák, hogy ésszerű munkamegosztás kell a közlekedési módok között, közpénzek lehető legt akarékosabb felhasználása, együttműködés a szolgáltatók között, legkisebb költség elve, a legmagasabb szolgáltatási színvonal, kötött pályás közlekedés előnyben részesítése. Ez annyiféle prioritás, ami egymásnak ellentmond. Nem lehet megvalósítani, azt gon dolom, valamennyit, mert egyik kioltja a másikat. El kellene dönteni, hogy valójában hova teszik a hangsúlyokat. Itt a vitában már szóba került az is, hogy a menetrend szerinti szolgáltatásokba illesztett iskolabusszal vagy a közösségi busszal végzett szol gáltatás az alapellátás mértékébe beszámítandó. E rendelkezések alapján nem egyértelmű, hogy a javasolt alapellátás elegendő mértékű társadalmi mobilitást foge lehetővé tenni minden jelenlegi közlekedési viszonylatban. Az alapellátás mértékének meghatároz ása amilyen utasszámlálási adatokon és közlekedésszervezési elveken alapul, milyen hatásvizsgálat előzte meg ezt az előterjesztést? Várhatóe a társadalmi mobilitás csökkenése ezen megszorítások következtében? Eredményezhetie a területi gazdaságitársadal mi különbségek növekedését, egyes területek végérvényes leszakadását? A bevezetőben utaltam rá, hogy a vidék hátrányba kerül. Látszik, hogy a munkahelyteremtést, a munkába járást nem segíti, tehát gyakorlatilag milyen intézkedéseket fognak hozni? Itt szere tnék arra kitérni, amit már több képviselőtársam vitatott: a munkáltatói költségtérítés kérdésére. Mert valljuk meg: lehet itt a munkáltatókat terhelni, de azt is meg kell nézni, hogy a munkáltatónak ahhoz, hogy ezeket az elvárásokat tudja teljesíteni, gya korlatilag mennyiben vannak meg a feltételei. (13.30) Mert ma már megfogalmazódik, hogy olyan terhek rakódnak a munkáltatókra, hogy nem tudják ezeket teljesíteni. Gyakorlatilag azt fogalmazzák meg a különböző érdekképviseletek, szakmai szervezetek, hogy az üzleti szféra szereplői tovább már nem terhelhetők, az állami és önkormányzati tulajdonban lévő, személyszállítást végző gazdasági társaságok átláthatatlan és ésszerűtlen működtetésének veszteségeit nem fizettethetik meg hazánkban működő magánvállalkozáso kkal. Mondja például ezt a Demján Sándor nevével fémjelzett Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára. Kérdezem, hogy osztjáke önök ezt a véleményt. Vagy az MGYOSZ alelnöke megjegyzi: “A javaslat ellenérdekeltté teszi a munkáltatókat a vidéki munkavállalók foglalkoz tatásában, ami kedvezőtlen irányba befolyásolja az amúgy is gyenge mobilitási hajlandóságot.” Tessenek belegondolni: egy megyeszékhelyen már végiggondolja egy munkáltató, hogy tőle 3040 kilométerre lakó embert foglalkoztassone vagy ne. Legfeljebb akkor f oglalkoztatja, ha ő olyan megoldást talál, hogy neki ne kelljen fizetni költségeket. Különböző kiskapukat keresnek. Tessenek végiggondolni ezeket a kérdéseket, mert úgy gondolom, hogy itt a helyi és a helyközi tömegközlekedés kapcsán igenis végig kell gond olni, hogy a munkavállalók kapjanak lehetőséget, de ne olyat, mint annak idején a bérkommandó kapcsán tettek, mert az nem egy megoldás; hanem olyat, ami betartható, ami gyakorlatilag teljesíthető. Hisz ma már a vállalatok jelentős részére már jelentős külö nadók vannak, a minimálbérért, a szakmunkásminimálbér emeléséért, a kötelező bérkompenzáció kapcsán - tehát nagyon nagy nehézségek árán tudják kigazdálkodni mindezeket a költségeket. Tehát nagyon sok olyan kérdés vetődik fel ezekben, amit azt kérem önöktő l, hogy gondolják végig. Szeretnék még néhány dolgot a teljesség igénye nélkül a rendelkezésre álló időmben kiemelni. Gyakorlatilag nagyon fontos, hogy a közösségi közlekedés átalakítását kulturált, tiszta körülmények között, kényelmesen és pontosan, megfi zethető áron biztosított szolgáltatással nyújtsa a közlekedés. Alapelvnek tartjuk a kellő járatsűrűséget, és látjuk, hogy ez ma már veszélyben van, mert itt komoly problémák vetődnek föl. Erről is nyíltan, őszintén kell beszélni, hogy mi az, amit tud válla lni az
