Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - A személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁL TIBOR (MSZP):
1568 438 forintos benzinnel. Ráadásul mindezt olyan módon teszi a kormány, ahogy azt már megszokhattuk, hiszen nem fogja a megszorításokat egyenesen vállalni, hanem rábízza azt az úgynevezett közlekedésszervezőkre. A közlekedésszervező az az intézmény vagy az a cég lesz, ami az önkormányzat és a szolgáltató között helyezkedik el, tehát ő lesz majd a bűnbak mindenért; ezek a közlekedésszervezők, amelyek persze vagy formálisan, vagy csak rokoni, haveri kapcsolatokon keresztül itt is a központ meghosszabbí tott karjai lesznek. Nem az utazóközönségnek akarnak megfelelni, hanem az üzleti köröknek, a szolgáltatóknak igyekeznek majd kedveskedni. A törvénytervezetet úgy írták meg, hogy mindenkinek megadható legyen a neki jó, a neki szép válasz, viszont elfogadása esetén a kormány majd azt csinál, amit akar. Még egy lényeges dolog látszik világosan az előterjesztésből: ebben a törvénytervezetben is tetten érhető a kisemberellenes politika. Mert fogjae ez érinti azokat, akik már eddig is megengedhették maguknak, ho gy háztól házig autóval közlekedjenek? Nyilván nem, vagy csak kis mértékben. Viszont érinteni fogja a kis keresetű dolgozókat, a vonattal, a busszal iskolába, munkahelyre járókat és a kisnyugdíjasokat. Különösen érinteni fogja az ország olyan területein él őket, a kistelepülések lakóit, akik munkalehetőségek, szolgáltatások tekintetében már ma is sokszorosan hátrányos helyzetben vannak. No persze, lehet, hogy a törvénytervezet előkészítőit egyszerűen csak megihlette a miskolci munkások éhségmenete, a munkátkenyeret akciója. Rájöhettek arra, hogy az emberi láb egy ragyogóan megszerkesztett, és viszonylag olcsón üzemeltethető közlekedési eszköz, amellyel még csikorgó téli fagyban is fel lehet érni tíz nap alatt Miskolcról Budapestre, hát akkor minek oda nekik vonat, vagy gyakori járat. A törvénytervezet világossá teszi, hogy a budapesti közlekedés finanszírozásából ki akar szállni az állam. Ezzel, ha igaz, véget ér a Tarlós István főpolgármester főszereplésével, a Fidesz kerületi polgármestereinek közreműködésé vel és Orbán Viktor rendezésében oly hosszúra nyúlt szappanopera. A kormány előterjesztése azt mondja, hogy az utasok, a Fővárosi Önkormányzat, meg aki akarja, azok tartsák el a budapesti közlekedést. A feladat ugyan kötelező a főváros számára, míg a többi város számára nem, ők pedig - mármint a fővárosiak - oldják meg, ahogy tudják. Ha az agglomerációs önkormányzatok nem csak a minimumszolgáltatásra tartanak igényt, akkor ők is beszállhatnak a finanszírozásba. Hogy miből, arról persze nem szól a törvény. A zt, hogy ez milyen mennyiségű és milyen minőségű szolgáltatást jelent, nem írja elő a törvény, azt majd a már említett közlekedésszervező fogja kitalálni. A BKV jelenlegi működésében az állami normatíva körülbelül a költségek egynegyedét fedezi. Ez az az á llami normatíva, amely az említett szappanopera cselekményének középpontjában áll, hiszen a kormány egyszerűen nem adja oda a költségvetésben szereplő 32 milliárd forintot a fővárosnak. Hogy ezzel ma milyen kockázatot teremt akkor, amikor sorban gyulladnak ki a metrószerelvények, azt hiszem, nem kell külön ecsetelni. Azt kell mondjam, hogy a kormány felelőtlenül kockára teszi emberek testi épségét akkor, amikor elkeseredett járművezetők szállítanak naponta a fővárosban egymásfél millió utast rossz állapotb an lévő járműveken; minden elismerésem az ő munkájukért. De kockáztat mást is a kormány. Köztudott, hogy az ország össztermékének közel felét a főváros és agglomerációja állítja elő. Ha a fővárosi közlekedés összeomlik, az egyenlő az ország csődjével. De h ogy más oldalról is közelítsem a kérdést, a főváros az ország szellemi, kulturális központja, kiemelkedő turisztikai célpont. Budapest valamennyi honfitársunké, kifelé pedig az ország arca. Az állam felelősséggel tartozik Budapest működéséért, és ennek a f elelősségnek meghatározó eleme, hogy biztosított legyen a főváros és agglomerációjának zavarmentes közlekedése. Be kellene talán fejezni a mindenki harca mindenki ellen kormánypolitikát, amelynek Budapest máris az áldozata. A Fidesz uralta külső kerületek harcolnak a kormányzó erők uralta belső kerületek ellen, a nemzeti együttműködés kormánya harcol a főpolgármester ellen, ehhez felhasználják a Fidesz erős kerületi polgármestereit, a kormánypárt vidéki potentátjai harcolnak a fővárosi
