Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1538 parlame ntben utoljára nyilvánosan, többé nem szólal fel, a személyi kultusz rombolásával nem vállal közösséget. Helyben továbbra is elismerik a munkáját, a megyei tanács elnökhelyettese a Hazafias Népfront jelöltjeként, de mivel Nagy Imre mellett kiáll, ezért lev áltják. Kistölgyfamajorba, az állami gazdaságra száműzik, ahol az emberek a negyvenegynéhány éves embert csak Attila bácsinak szólítják, az idősek is, mert mindig nyitva van az ajtaja mások előtt, ha segíteni kell valakin. Száműzetése alatt tovább tartja a kapcsolatot a népi írókkal, köztük Csoóri Sándorral is. 1956ban a Parlamentbe indul, de rájön, hogy Győrben a helye. Megválasztják először a győri, később a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének. Amikor a mosonmagyaróvári sortűzről hallanak, Tihanyi László t (sic!) és Földes Gábort küldi el, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Kiss M. Sándor történész személyesen a következőt meséli Szigethy Attiláról: 13 évesként Győrött éltem át a forradalmat. Emlékszem életem nagy pillanatára, amikor a városháza előtt óriá si tömegben magam is együtt skandáltam az emberekkel Szigethy Attila nevét. Olyan rendkívüli pillanata volt ez a városnak, amikor emberek tömege talált egymásra: közös cselekvésről áhítoztunk, és azt fogalmazgattuk, hogy mit akarunk együtt, s ennek az együ ttlélegzésnek, együttakarásnak volt letéteményese és szimbóluma Szigethy Attila. 1956os beszédének sarokkövei a rend, a biztonság, a konszolidáció és a kibontakozás. Mint mondta: “Rendet akarunk teremteni, a nép rendjét, amelyben az ember ember tud lenni, olyan rendet, melyben a múltnak semmi önkénye nem kaphat helyet.” 1957ben azonban letartóztatják, és máig tisztázatlan körülmények között - sokak szerint - öngyilkos lesz. Szigethy Attila a sopronkőhidai börtöntemetőben lett eltemetve jeltelen sírban az éj leple alatt, nyolc másik társával együtt. Az 1956os forradalom vidéki hősei 1989ben a soproni ellenzéki kerekasztal révén kapták meg végül is a lehetőséget, hogy végső nyughelyet találjanak. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Szigethy Attila életútja a józanság és emberség minden időben, minden zivataros időben. Emlékeznünk kell ezekre az időkre, mert a nácizmus és a kommunizmus rémtettei között nincs különbség. A kapuváriak is 1956os témaparkkal emlékeznek. (Az elnök ismét csenget.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ilyen helyzetben különösen nehéz közbekocogtatni. Öné a szó, államtitkár úr, látom, hogy szólni kíván a kormány részéről. HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen a felszólalását, és engedje meg, hogy én is elmondjam az ezzel kapcsolatos gondolataimat. Igen, Szigethy Attila az 1956os forradalom GyőrSopron megyei, nyugatmagyarországi vezetője volt, a forradalmi Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke, a forradalom mártírja. Fiatalon kisvárosi tisztviselő, ipartestületi titkár, járásbírósági írnok és később jegyző volt. A forradalom k itörése után, 1956. október 26án érkezett Győrbe, ahol az ekkor megalakuló ideiglenes nemzeti tanács elnöke lett. Október 28án ultimátumot intézett Nagy Imréhez, követelve az ÁVH feloszlatását, a többpárti választások kiírását és a tárgyalások megindítás át a szovjet csapatok kivonásáról. Értesülve a mosonmagyaróvári sortűzről, Földes Gábort és Tihanyi Árpádot küldte a városba a további vérontás megakadályozása érdekében. A kezdetektől a forradalom konszolidációjáért, a békés megoldásért küzdött. Október 3 0án a vagongyári munkások és a honvédség mozgósításával szerelte le a készülő puccskísérletet, és este megalakult a Dunántúli Nemzeti Tanács, amely első ülésén őt választotta elnökévé. Küldöttségük Budapesten tárgyalásokat folytatott Nagy Imrével és Tildy Zoltánnal. Ezek nyomán november 2án felszólította a győri üzemeket a munka felvételére. November 4e után néhány napig bujkált, majd visszatért Győrbe, ahol igyekezett megakadályozni a forradalom
