Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 13 (171. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
1531 eszköz, általában a fafaragás mesterségében használatos, illetve használóját az különbözteti meg használójától, hogy alkalmazása végeredmén yeként gyújtós vagy faszobrocska kerül ki az illető keze alól. Használata egyébként különösen ajánlott vitaanyagként közzétett nemzeti alaptantervek faragásához, melyek az előkészítés során természetüknél fogva csak terebélyesedni tudnak. Lobbiérdekek, ága zatok, szakterületek látják nélkülözhetetlennek az alapba való bekerülésüket. A vita során azonban ugyanők egymásra is pillantást vethettek, és így a kialakult konszenzus a csökkentés igénye lett, egybehangzóan tárcánk eredeti célkitűzésével is. A végleges forma kialakításakor egyébként pedig szükség lesz szikére, tűre, cérnára és baltára is; fejszére, képviselő asszony, semmiképp, és nekimenni sem kell a Nemzeti alaptantervnek, semmi esetre sem kell nekimenni. Csak szeretném elmondani, hogy ez egy olyan an yag lesz, amely innovatív, és nem megköt, hanem lendít majd bennünket. (Osztolykán Ágnes: Szégyen, aki ezt leírta magának!) Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.) (9.10) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szintén n apirend előtti felszólalásra jelentkezett Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt képviselője: “Akik az út szélén maradtak” címmel. Öné a szó, képviselő úr. TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök út. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Közel ké t évvel a kormányváltást követően joggal tehető fel az a kérdés, hogy milyen hatása van a kormány társadalompolitikájának, és hogy a válság következtében megtette mindent a kormány, ami tőle telhető, hogy senki ne maradjon az út szélén. Szlogenné vált már , hiszen miniszterelnök úr többször megfogalmazta, hogy senkit nem hagynak az út szélén, ezért a mai napirend előtti felszólalásomban arra szeretnék rámutatni, hogy hogyan is néz ki a jelenlegi kormány társadalompolitikája, és kik azok, akik ma az út szélé n vannak. Ma három olyan legégetőbb társadalmi kérdés van, amely feszít mindannyiunkat, leginkább a munkahely megteremtése, de emellett ugyanilyen erővel van jelen a munkahelyek megtartásának a képessége. Fontos kérdés ma Magyarországon a lakhatás körülmén yeinek biztosítása, a feltételek megteremtése és a szociális biztonságnak ebben a változó világban való jelenléte. Ma sajnos már nemcsak azokról kell beszéljünk, az út szélén lévőkről, akik reményvesztettek, hanem mindazokról, akik ma a közmunkaprogramban nem találják meg a lehetőséget arra, hogy boldoguljanak. Éppen a tegnapi napon volt arról szó a Házban, már nemcsak az a kérdés, hogy vane közmunka Magyarországon, és hogy mennyiért, bár ezt a polémiát sokkal inkább a Fidesz padsoraiban szokták eldönteni, hogy mennyiből lehet valójában megélni, én mégis inkább azokról is beszélnék, akik bár közmunkaprogramban részt vesznek, de még a jussukat sem kapják meg. Ezt lehet adminisztratív hibának is nevezni, ezzel együtt még tény, hogy ez a reményvesztettségnek c sak az elmélyítését szolgálja. Beszélhetnénk a reményvesztettek tekintetében arról az ócsai nyomornegyednek a létrehozásáról, amely nagyonnagyon komolyan jelent meg az elmúlt időszakban, az elmúlt fél évben e Ház falai között, és mégis azt kell mondjam, a z elmúlt napok eseményei jól mutatják, hogy egy kapavágás nem történt Ócsán. Tehát a híresen beharangozott eszközkezelő nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, legalábbis eddig; remélem, az államtitkár úr majd cáfolni igyekszik ezen állításomat, hogy mi történt Ócsán. De beszélhetünk arról is, hogy azok a reményvesztettek, akik márciustól már joggal retteghetnek attól, hogy kifizetetlen közüzemi számlatartozásaik miatt kilakoltatásban részesülnek, számukra az elmúlt egy év sem volt elég arra, vagy akár a moratórium időszaka, hogy a kormány kidolgozza azt a fizetős áramszolgáltatást, amely kártyás leolvasással vagy kártyás befizetéssel lehetővé teszi ezen társadalmi csoport tagjainak bizonyos térségekben, településeken,
