Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 12 (170. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Ujhelyi István):
1524 be, ahol 1912ben végzett erdőmérnökként. Érdekesség, hogy a trianoni gyalázat után ez az intézmény költözött Sopronba, ahol a mai napig végzi áldásos tevékenységét. (23.50) Egyévnyi katonaság után a berlini tudományegyetemen folytatta tanulmányait, azonban az első világháború kitörésekor meg kellett szakíta ni diákéveit. Négy év katonai szolgálat után szerelt le. A selmecbányai főiskola növénytani intézeténél kapott tanársegédi beosztást, majd ösztöndíjasként folytatta tanulmányait Bécsben, ahol kitüntetéssel tette le a doktori szigorlatot. Később adjunktuské nt doktorált Párizsban a Sorbonneon. Itt nyilvános rendes tanári kinevezést is kapott. Sokfelé járt, és szerzett itthon is alkalmazható hasznos tapasztalatot. Tanulmányútra ment a skandináv államokba, de expedíciót is szervezett többek között a Szaharába. Sok kongresszuson, egyetemen tartott nagy sikerű előadásokat. Itthon a soproni erdőmérnöki kar dékánjává nevezték ki. Külföldi sikerei közé tartozik, hogy a nemzetközi botanikai kongresszuson az ökológiai szakosztály alelnökévé választották. A Magyar Tudo mányos Akadémia talajbiológiai osztályvezetője lett. Az Akadémia a kiemelt tudósok közé sorolta, és a biológiai tudományok doktora cím viselésére jogosította fel. Majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává is megválasztották. Munkásságának eredmény eiről még hosszasan lehetne beszélni, ezt most itt idő hiányában tényleg csak nagyon röviden tudom megtenni. Célja volt egyébként többek között az erdő életének minél alaposabb megismerése; ő volt az, aki jelentős részben hozzájárult a növények táplálkozás ának felderítéséhez, ehhez egyébként új biofizikai eljárást dolgozott ki, amelynek eredményeként a legkorszerűbb képet nyújtotta a talaj élővilágáról, ismertetve a talaj kémiai, biológiai és fizikai viszonyait. Tanszékvezető professzorként hatalmas robuszt us alakjával a folyosón nem ment, hanem vonult tanársegédei előtt, amely tekintélyt parancsoló volt, és amelyet csak tetézett óriási munkabíró képessége, kitűnő memóriája és hatalmas tudása. Az elnyomó kommunista hatalommal többször került összetűzésbe, ré szben ezért is 1951ben megfosztották katedrájától, amely nagyon meggyötörte, és jelentősen visszavetette erejét. Halála előtt felterjesztették Kossuthdíjra, a bizottság azonban nem hozott egyhangú szavazatot, ezért nem jutott még posztumusz Kossutdíj se m Fehér Dánielnek. Életkedve megtört. 1955. február 17én a mentőkocsiban kórházba szállítás közben halt meg. Mellszobra a soproni egyetem botanikus kertjében található, legendákban és anekdotákban azonban tovább él közöttünk. Fehér Dániel életútja is jó p élda arra, hogy minden ember életében eljön néhány olyan pillanat, amikor döntenie kell, amikor élete válaszút elé kerül; amikor nem lesz tartózkodás, csak igen vagy nem; amikor nincs talán, csak a lelkiismeret hangja szerinti döntés vagy a sunnyogó árulás között lehet választani. Képviselőtársaimnál is biztosan voltak ilyen pillanatok, és lesznek is. Az egyik ilyen döntés akkor lesz, amikor a magyar termőföld védelméről ismét nyilatkozniuk kell itt a Házban. Ezek a pillanatok természetesen nem mindig lelki ismereti vagy politikai kérdéseket feszegetnek. Lehet, hogy csak egy találkozás, de olyan hatású, ami után az ember már soha nem tehet úgy, mintha nem történt volna meg. Számomra ez egy régi, de felejthetetlen október 10ei találkozás volt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Köszönjük szépen, képviselő úr. Nekem az írásos tájékoztatás szerint azt jelezték, hogy a kormány írásban fog válaszolni. Nézek Budai Gyula államtitkár úrra, hogy ez akkor (Dr. Budai Gyul a: Igen.) marad is így.
