Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 12 (170. szám) - A máriapócsi kegyhelyről és a magyar görög katolikus közösség társadalomban betöltött szerepéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. KISS SÁNDOR (Jobbik):
1471 Máriapócs község a XIII. században tűnt fel római katolikus faluként. Lakossága kálvinista hitre tért a reformáció idején, a törökök pusztítása után a XVIII. században a megfogyatkozott népesség helyére a Felvidékről görög katolikus ruszinok és magyar ok érkeztek. Érdekesség, hogy a képet éppen a töröktől való megszabadulás örömére készítették, amely szentképhez 1715től a görög katolikusok mellett katolikusok és luteránusok is zarándokoltak. A falu története, ha úgy tetszik, az ország történelmének lek épeződése. (19.50) A ruszin nemzetiségű görög katolikus falu a keresztények kegyhelyévé vált és a nemzet zarándokhelyévé. A hely jelképe a nemzetiségek békés egymás mellett élésének, a vallásszabadságnak, hidat képez a római é s az ortodox katolikus egyház között, és nem utolsósorban a nemzeti összetartozás szimbóluma is, hiszen fekvéséből is adódóan Kárpátaljáról, Felvidékről és Erdélyből is felkeresik a Máriakegyhelyet. Végezetül engedjék meg, hogy reményemet fejezzem ki, hog y ezzel az országgyűlési határozattal is hozzájárulunk ahhoz, hogy Máriapócs a vallásturisztikai térképen még előkelőbb helyet foglaljon el, és bátran említhessük egy sorban Lourdesdal, Guadalupéval vagy Mariazelllel. Máriapócs csodájában és gyógyító ere jében hinni lehetőség a hívő ember számára, de a nemzet összetartozásában és felemelkedésében mindenkinek hinnie kell, ezért kérem a támogatásukat. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő a sszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Kiss Sándor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. KISS SÁNDOR (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Atyák! H osszú volt az út a magyarság megtérésének kezdetétől 1912. június 8ig, amikor is X. Szent Pius pápa kanonizálta a Ferenc József által május 6án megalapított hajdúdorogi egyházmegyét. Az elmúlt ezer évet - és én ezer évet mondok - jogosan nevezhetjük kálv áriaútnak, mint ahogy azt az előbb az államtitkár úr tette. Hazánkban mindig is éltek görög szertartású magyarok, akik valószínűleg már a kezdetektől megjelenítették liturgiájukban a magyar nyelvet. A bizánci történetírók lejegyezték, hogy két magyar vezér görög vallásra tért át, akik valószínűleg Bulcsú és Gyula voltak. Lejegyezték azt is, hogy egy Hierotheos nevű szerzetest Magyarország részére püspökké szenteltek. Ajtony magyar vezér Vidinben keresztelkedett meg görög szertartás szerint, a legenda szerin t saját székhelyén, Marosvárott Keresztelő Szent János tiszteletére kolostort építtetett, Vidinből hozatott apátot, helyezvén bele görög szerzetesekkel, az ő törvényük és szertartásuk szerint. Szent István király Veszprém mellett maga is építtetett görög s zerzetesnők részére kolostort, a görög nyelven írt alapítólevél szavai szerint saját maga, felesége és az egész haza üdvére. A tatárjárásig több nyoma is található a görög szertartású magyaroknak, akik a Tisza, Szamos, Körös, Maros mentén éltek, etnikailag tiszta tömbben. Imre királyunk jelzi III. Ince pápának, hogy kívánatos volna ezen görög szerzetes egyházakat, amelyek nagy területen, minden függés nélkül püspöki joghatóságot is gyakorolnak, az Apostoli Székhez függésbe helyezni. Az 1215. évi lateráni zs inat utasította a latin szertartású püspököket, hogy a Tisza mentén lévő görög szertartású magyar egyházakba igazhitű papokat küldjenek, akik magyar nyelven végezzék az egyházi szolgálatot, megóva őket az elszakadástól. Tehát a zsinat olyan határozatot hoz ott, amelyben jóváhagyta a magyaroknak az anyanyelv használatát az egyházi szolgálatban, a tatárpusztítás után, ahol is a legnagyobb veszteséget az ország talán azon részén konstatálhatjuk, ahol görög szertartású magyarok éltek, szláv népcsaládok telepedte k meg, amelyek hozták nyelvüket és templomi könyveiket. A következő évszázadokban súlyos megpróbáltatásokat és súlyos vérveszteségeket kellett elszenvedniük a görög szertartású magyaroknak. Az Árpádház kihalása után az idegen nyelvű királyok a szegényebb sorsú honfoglalók - és ehhez tartoztak a görög szertartású magyarok is -
