Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 12 (170. szám) - Z. Kárpát Dániel (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Hányan maradnak az út szélén?” címmel - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
1416 Z. Kárpát Dániel (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Hányan maradnak az út szélén?” címmel ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, a Jobbi k frakciójából, aki azonnali kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: “Hányan maradnak az út szélén?” címmel. Hallottam jegyző asszonytól, hogy éppen a lábát törte valamilyen sportbalesetben, úgyhogy, ha úgy gondolja, hogy fekvőgipsszel jobb lenne ülnie, akkor természetesen nagyon szívesen felajánlom. A tévénézők is tudni fogják, hogy azért ül, mert a lábával így nehéz állni. Tehát szerintem csücsüljön le nyugodtan. Vagy így mondja el… (Z. Kárpát Dániel bólint és feláll.) Köszönjük szépen, meg tiszteli vele az Országgyűlést. Ebben az esetben megkérdezem, hogy elfogadjae Cséfalvay Zoltán államtitkár urat válaszadónak. (Z. Kárpát Dániel: El.) Akkor két percben öné a lehetőség, képviselő úr. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt H áz! A Jobbik értetlenül áll azon jelenség előtt, hogy egy társadalmi, szociális katasztrófa van kibontakozóban Magyarországon, a kormányzat pedig mintha ezt nem venné észre. Ezen összeomlás egyik leginkább tragikus jele, hogy már lassan szinte naponta érke znek segélyhívások azon családok érdekében, akiket a kilakoltatási moratórium lejártával elzavarnának otthonaikból, és igazából nem rendelkeznek olyan életlehetőségekkel, amelyek bármilyen reménnyel kecsegtetnék őket a jövőre nézve. A Jobbik képviselői mag uk is több esetben léptek közbe annak érdekében, hogy a kilakoltatások valami ésszerű vitafolyamat végén, legalább egy normális mederben, megegyezéssel záruljanak, és a családok ne veszítsék el az otthonukat, mégis látható az, hogy a kormányzat mintha nem látná azt, hogy egyes pénzintézetek, bankok, végrehajtók mintegy nyugodt, szabad vadászterületként kezelik Magyarországot, ami egy katasztrofális és megállítandó folyamat. Kevés tragikusabb esemény képzelhető el, mint hogy egy család elveszítse otthonát, h iszen ez a család szétesik, a gyermekeket elviheti a gyámügy. A helyzet visszarendeződésének esélye pedig enyhén szólva minimális, nagyon kevés életszerű példát ismerünk erre nézve. A kormányzat ilyenkor rendre felsorolja az ő “megoldásait”, devizahitelese k megmentésére szánt mentőcsomagjavaslatait, kezdve a végtörlesztéstől a még fizetőképeseknek segítő és az adósságot későbbre terhelő árfolyamgáton keresztül egészen a Nemzeti Eszközkezelőig, ami a leginkább elesetteken kellene hogy segítsen, ugyanakkor n em segít, mert a bank engedélyétől teszi függővé azt, hogy az adós megmenekülhete vagy sem. És nagyon sokan vannak most is az önök által meghatározott kilakoltatási kvóta hatálya alatt, akiken semmiféle megoldási javaslatcsomag nem segít, több ezerrel töb b család kerülhet az utcára, mint amennyit a kormány meg kíván segíteni. Adódik tehát a kérdés: mi lesz az utcára kerülő családok sorsa? És hogyan értelmezendő az az ígéretük, ami egy kicsit falsul cseng így a mostani tavaszon, miszerint senkit nem hagynak az út szélén? Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Két percben a válaszadás lehetősége Cséfalvay Zoltán államtitkár úré. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt köszönöm, hogy elfogadta a személyemet még ebben a harcedzett állapotában is. Mi már többször vitáztunk erről az alapkérdésről, hogy maga az a konstrukció, amit a kormány a Bankszövetséggel együtt kid olgozott, az valóban minden érintett csoport számára nyújte megoldást.
