Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - „Megemlékezés napja a kuláküldözések idején tönkretett magyar gazdákról” szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - FERENCZI GÁBOR (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
1357 egy ilyen megeml ékezés, egy ilyen szimbolikus gesztus milyen üzenetet hordoz a következő évtizedekre, évszázadokra. Akkor, amikor a negyvenesötvenes évek kuláküldözéséről emlékezik az Országgyűlés, vagy rendeli el, hogy emlékezzen meg Magyarország évről évre, akkor itt h árom nagy tanulságot, azt gondolom, érdemes megemlíteni. Az egyik igazából az elmúlt húsz évvel kapcsolatos, nevezetesen, hogy nagy mulasztása a rendszerváltást követő két évtizednek, hogy nem kezdődött meg egy tisztességes szembenézés a XX. század bűneive l, a XX. század nagy traumáival. Szükséges az, hogy meglegyenek azok az állomások, meglegyenek azok a szimbolikus lépések, amikor tudunk bocsánatot kérni azoktól a honfitársainktól, tudunk bocsánatot kérni azoktól a családoktól, akiket a magyar államgépeze t nevében aláztak meg, nyomorítottak meg. A másik nagy tanulsága ennek a tragédiának tulajdonképpen összefoglalható abban, ahogyan piros csíkkal a hátukon megjelölve vezényelték ki Sztálinváros építésére a kulákokat. Ez rámutat arra, hogy hova vezet, ha az államhatalom különböző társadalmi rétegek között különbséget tesz. Ez egy mementó arra, hogy az államhatalom soha nem teheti meg azt, hogy különböző társadalmi rétegeket bármilyen okból egymás fölébe helyez, és gyakorlatilag ezzel az egyes társadalmi csop ortokhoz tartozó polgártársak egyenlő méltóságát elvitatja. Ugyanakkor a harmadik, és talán a leghosszabb távon ható tanulsága ennek a szenvedéstörténetnek nem más, mint maga a következmény, tehát hogy túl azon, hogy konkrét emberek és családok nyomorodtak el, ment veszendőbe egy élet vagy éppen több generáció munkája, a kuláküldöztetés szétverte a magyar falut, szétvert hagyományos közösségeket, a feledés homályába küldött hagyományos foglalkozásokat, a feledés homályába küldött hagyományos termelési kultú rákat. Szembe kell nézni azzal a veszteséggel, amit az erőszakos iparosítás, a kuláküldöztetés és egyáltalán az az erőszakos modernizációs kísérlet okozott, ami kommunizmusnak vagy államszocializmusnak lett nevezve akkortájt. A nagy tanulság túlmutat a kel eteurópai államszocializmuson, túlmutat az ötvenes évek kuláküldöztetésén, ez arról szól, hogy az a modernizációs projekt, ha úgy tetszik, ami belengte a XIXXX. századot, csődöt mondott, és az erőszakos modernizáció egyet jelentett azzal, hogy hagyományo s olyan kultúrákat törölt el vagy próbált meg eltörölni a föld színéről, amik egyáltalán az életnek adtak értelmet egyegy közösségben, egyegy nemzetben. Ennek a modernizációnak a tartalékai az ezredfordulóra kimerültek. A nagy tanulság az, hogy az egyén nem lehet szabad önmagában, nem lehet szabad a közösségtől, a hagyománytól függetlenül. A természet kizsigerelése és a társadalmi tér, tehát így a faluközösségek alárendelése különböző logisztikai, technikai szempontoknak, az ipari tömegtársadalmaknak a te rmészetes velejárója. Éppen ezért akkor, amikor több évtizeddel később visszatekintünk arra, ami Magyarországon történt a negyvenesötvenes években, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez nem pusztán az államszocializmusnak az időből, történelemből kira gadott sajátja, hanem ez annak a modernizációs dühnek a következménye, ami nem teljesen maradt abba a kommunizmus bukását követően. Nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy a kommunizmus bukását követően, sőt az államszocialista rendszerek létezésével pá rhuzamosan ennek a modernizációs dühnek voltak más kifejeződései is, vannak más olyan mechanizmusok, amelyek szintén oda vezetnek, hogy a falvak elnéptelenednek, a hagyományos közösségek széttöredeznek, felszívódnak a fogyasztói társadalomban. (23.30) Arra szeretnék csak emlékeztetni, hogy az elmúlt száz évben a termelt növények változatosságának, diverzitásának mintegy 75 százaléka elveszett a nagyüzemi termelés következtében. A vetőmagtermesztés és forgalmazás felett ma néhány, öthat nagy multinacionáli s
