Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - IVANICS FERENC (Fidesz):
1333 Az Európai Unió nem arról szól, hogy úgy menjünk be, hogy azonnal elfogadjuk a különböző javaslatokat, hanem úgy működik, hogy az országok meghatározzák, átgondolják, hogy mi az, ami az ő érdeküket képviseli, ezen álláspont képviseletét a lehető legutols ó pillanatig fenntartják, majd ezek után, ha megszületik az egyezség, kompromisszumkészen belemehetnek a megállapodásba. Mert világos, egyértelmű céljai vannak egy adott országnak, és az egyértelmű célok mentén tudja megkötni azokat a megállapodásokat, ame lyeken keresztül az Európai Unióban egyenrangú partnerként tud működni. Ilyen szempontból sokszor került a magyar európai ügyek bizottsága elé olyan javaslat, amikor azt hallhattuk, hogy a csehek vagy a lengyelek teljesen egyedül maradtak egy kérdésben, de ez nem zavarta őket, mert továbbra is tartották magukat a különböző álláspontjukhoz. Ezért nem szabad megijednünk attól, hogy az Unión belül határozottan képviseljük az érdekeinket, és ilyen módon az Unión belül tényleg érezhetik a változást, hiszen az el múlt 8 év fejbólogató magyar magatartása után egy sokkal karakánabb kiállást láthatnak és érzékelhetnek. (Dr. GaudiNagy Tamás: Alá is írtátok a fiskális uniót ennek jegyében.) Nyilvánvalóan én az együttműködés mellett beszélek, és a fiskális uniónak van e gy kitétele, ami azt mutatja, hogy mikor és hogyan lép érvénybe ez a szerződés, úgyhogy erről azt gondolom, hogy Magyarországnak még van ideje dönteni. Ezt csak a közbekiabálásra válaszoltam. A másik fontos dolog, amiről beszélni szerettem volna, az a szűk ebb pátriámat érinti. Gyakorlatilag a választókörzetünk egyik büszkesége veszett ebben a kvótatárgyalási rendszerben, a Petőházi Cukorgyár a környék egyik legjobban működő cége volt. (21.30) A 12 cukorgyár közül ez volt a második legrégebbi, 1880 óta működ ött, amikor is Offermann Theodor és társai megalapították a gyárat. Amikor erről beszéltünk, és kérdeztem az ottani volt dolgozókat, hogy miről beszéljek, azt kérték, mondjak egy mementót a gyárért, és azt gondolom, tényleg megér egy mementót, egy ipartört éneti érték a Petőházi Cukorgyár. Kérdeztem, hogy miről beszéljek, és azt mondták, ne arról beszéljek, hogy mikor, mi történt, mert ez sok helyen elolvasható, arról beszéljek, hogy a cukorgyárat olyan szakemberek működtették, akiknek akár az apja, a nagyap ja vagy a dédapja is a cukorgyárban dolgozott, négy, ötgenerációs családok éltek, akik a cukortermeléssel foglalkoztak, ezért a cukorgyár bezárása nem egyszerű gazdasági kérdés volt a környéken. Egy cukorgyár, ahogyan korábban beszélt itt erről valaki, ne mcsak azt jelenti, hogy a cukrot ott termelik meg, hanem a teljes vertikumot jelentette. A Petőházi Cukorgyár a teljes vertikumot olyan módon jelentette meg vagy képezte le, hogy a termeléstől egészen a kutatásig foglalkozott a cukorgyár mindenféle tevéken ységgel, azaz a cukorgyár nemcsak a fizikai termelésben volt érdekelt, hanem ott szellemi tevékenység is folyt, és ez egy vidéki településen, a kistelepülések környékén bizony sokat jelent, amikor azt várjuk, hogy az értelmiségiek, a felsőfokú végzettségűe k visszakerüljenek a településre. 43 olyan szakma volt, amelyet érintett a cukorgyár, és ez a 43 szakma mind azt mutatta, hogy gyakorlatilag a széles tevékenységek révén egy ember nyilvánvalóan több szakmához is értett, ez komoly tudást jelentett. Amikor b ezárt a gyár, akkor ezen tapasztalatokkal tudtak előbbre lépni. Kapcsolati rendszert jelentett a cukorgyár, amelynek révén egy ilyen vidéki rurális vidék, egy kistelepülésektől alkotott vidék (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) gyako rlatilag be tudott kapcsolódni a világ körfolyamataiba. Ha lehet, még egy percet kérnék, mert egy dolgot szeretnék megemlíteni. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Végezetül: a cukorgyár több volt egy egyszerű termelőüzem nél, több volt, mert a közösségi élethez is hozzájárult, hiszen munkáslakásokat építettek, amelyet nem a településnek kellett megépítenie, a fűtést biztosították a cukorgyáron keresztül, ami szintén a megélhetést segítette, de hosszú ideig üzemeltette a cu korgyár a strandfürdőt, és az arborétum is az egykori cukorgyár működését jellemzi, azaz a Petőházi Cukorgyár elvesztésével nemcsak 100 ezer tonna termelést