Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 6 (169. szám) - Egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1221 szocialista képviselőtársunktól, aki úgy látszik, éppen nem is bírja meghallgatni azt, ho gy én hogyan vonom azt kétségbe, hogy a rendszerváltozás, az úgynevezett elhazudott rendszerváltozás óta a legnagyobb politikai teljesítménye volt Magyarországnak az európai uniós csatlakozás, amit komolyan úgy elmondani, hogy közben elhallgatja nemcsak ő, hanem a fideszes felszólalók is elhallgatják azt, hogy vajon mi volt a lényege az európai uniós csatlakozásnak; mit eredményezett ez számunkra; milyen számos területen kellett feladni a nemzeti érdekeink védelmét; mit jelentett ez a magyar mezőgazdaságnak ; mit jelentett a magyar iparnak; mit jelentett a magyar munkavállalóknak; és milyen nettó befizetői lettünk lényegében a valós, reális értékszámítással az Európai Uniónak… - mert sajnos ez az igazság, és ezen lehet mosolyogni, lehet félvállról nyilatkozni erről, vagy éppenséggel behódolóan nyilatkozni, a valóságot nem lehet elhazudni. Tehát Magyarországot, jogait, jogát tekintve, alárendelték az Európai Uniónak. Európai uniós szakjogász vagyok, tehát nagyon jól tudom azért, hogy miről beszélek, hiszen magá nak a luxemburgi bíróságnak az egyik ítélete a legjellegzetesebb, amikor kimondja, hogy az uniós jog elsődlegességet élvez a nemzeti joggal szemben, ahol úgynevezett közös politikák vannak. Nagyon jól tudjuk, hogy a közös politikának legalábbis három nagy területe mindenképpen van: az egyik a közös gazdaság, úgymond kereskedelempolitika, egy másik a bel- és igazságügy, a harmadik ez a bizonyos kül- és biztonságpolitika, amelynek tulajdonképpen része a bevándorlási ügy. Tehát a bevándorlási ügy mindenképpen egy olyan rezsim, amit az Európai Unió számunkra diktál - diktátumról van szó. Tehát mondjuk már ki ezt ebben a Házban, ebben a Házban… - amelyet nem azért építettek meg elődeink, és nem abban a szellemben, és nem arra a funkcióra szánták az elődeink, hog y itt majd diktátumok bekottázását fogjuk elvégezni, mert tulajdonképpen ez a házi feladat mára. Tehát azért világosan beszéljünk már arról, hogy amikor arról beszélünk, hogy alaptörvényt alkotott Magyarország, vagy arról beszélünk, hogy gazdasági szabadsá gharcot vív Magyarország, erről beszél Orbán Viktor miniszterelnök úr, nagyon helyesen egyébként, azt a törekvést fejezi ki, hogy igen, álljunk szembe a gyarmatosítással, amit az Európai Unió jelent, a mélyben, a tartalomban közben azt látjuk, hogy egymás után kerülnek elénk olyan jogszabálytervezetek, olyan javaslatok, amelyek viszont az Európai Unió diktátumának az elfogadásáról szólnak. Ilyen volt két héttel ezelőtt a fiskális unióra vonatkozó országgyűlési határozati felhatalmazás, amelyet sajnos már al á is írt a magyar kormányfő március 2án. Ez a mélypontja számomra a rendszerváltozás utáni magyar történelemnek, hogy hogyan lehetett partnerül szegődni egy még további nemzeti érdekcsorbításnak, egy olyan szervezettel szemben, amely tulajdonképpen tényle g a gyarmatosítás szellemében fogant és annak szellemében működik. Hogy jött létre az Európai Unió? Miért jött létre? Mindannyian tudjuk, legalábbis aki nem tudja, annak elmondom: azért, hogy a második világháborúban megvert Németország energia- és ásványi anyagkincsei feletti kontrollt biztosíthassák Franciaország számára, amely rettegett attól, hogy Németország ismét megerősödik, és netán ismét visszaveszi, mondjuk, Elzászt. Ennek nyomán utána egy minőségi változás következett, és akkor a francia mezőgazd aság érdekeinek a biztosítása lépett előtérbe. Jelentősen épült utána NyugatEurópa, az Európai Unió korábbi formája, az Európai Közösség a bevándorolt munkaerő munkaerejére. És ezen a logikán működik, tehát mint egy gömböc, a mesebeli kisgömböc, amely mag ába nyel különböző összetevőket. Ilyen összetevő az emberi erőforrás, az ember maga, amely számunkra egyébként a legfontosabb érték, hogy emberközpontúan és nemzetiérdekközpontúan gondolkozunk, és ezen a mércén mérve kőkeményen elfogadhatatlan ez a törvén yjavaslat. Mert igenis nem ad számot arról maga az előterjesztő sem, próbáltam a tegnapi alkotmányügyi bizottsági ülésen rákérdezni az államtitkár asszonynál, Simonné Berta Krisztinánál, hogy mondja már el pontosan, két irányelv átültetéséről van szó, mond ja már meg, hogy mi az a mozgástér, ami a magyar állam számára nyílik. Mert azért azt mondjuk itt el, nem sokak számára ismert, óriási
