Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. február 13 (162. szám) - A gazdasági és monetáris unióban megvalósuló stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés Magyarország általi aláírásának támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
111 támogassa, és majdan a ratifikációnál is, amikor újra az Országgyűlés elé kerül, támogatni fogjuk, mégis , ennek a me gállapodásnak az a hiányzó része az igazán izgalmas, amelyről beszéltem. Erről ma Európában és Európán kívül is nagy viták folynak, nem csupán a politikusok, hanem a közgazdászok és mások körében is, hogy vajon mennyiben segíti ez a megállapodás a gazdaság i növekedését az Európai Uniónak, vagy legalább az eurózónának, mennyiben segíti a foglalkoztatás növelését, annak a 23 millió munkanélkülinek a sorsát hogyan változtatja meg, akik ma az Európai Unióban vannak, és vajon hogyan segítheti azt a társadalmi ko héziót, amely az Európai Unió egyik nagy előnye és nagy erejének számított. Ez a megállapodás ezeknek az igényeknek nem tesz eleget. Éppen ezért szükségszerű, hogy ennek a megállapodásnak a megszületése után az Európai Unióban legyenek olyan lépések, és ez eket a magyar kormány kezdeményezze, amelyek ebbe az irányba mutatnak. Ezek közül van egy olyan, amelynek az előkészítettsége már rendkívül magas. Ez a pénzügyi tranzakciók adója, vagy népszerűbb nevén Tobinadó - persze, az még egy más formájú elképzelés volt , amit az európai szociáldemokrata pártok következetesen képviselnek, mint ahogy más intézkedéseket is, amelyek a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást szolgálnák. Azt gondolom tehát, hogy ez egy szükséges megállapodás, ezért a szocialista képvis előcsoport támogatja, de mint ahogy a többi európai szociáldemokrata párt is, mi is úgy gondoljuk, hogy ennél többre van szükség. Visszatérve a magyar kormány álláspontjára, itt ma a miniszterelnök úr egy példátlanul rövid beszédben, amelyben nyolc percen belül felvázolta az egész várható félév parlamenti teendőit, az ország előtt álló helyzetet és az elmúlt másfél hónap történéseit, szóval, ebben a példátlanul rövid beszédben, amelynek a rövidségénél már csak a semmitmondása volt talán jellemzőbb (Közbeszó lás a KDNP padsoraiból: Istenem!) , egy hasonlatot tett a tengerről és a hajózásról. Ezt a hasonlatot ha folytatni szeretnénk, akkor azt lehetne megállapítani, hogy azt az álláspontot, amelyet a magyar kormány és döntően a Fidesz mint kormányzó párt képvise l az európai gazdaság és az Európai Unió ügyeiben, egy tengeri betegséghez lehet hasonlítani, hogy a gyorsan forduló hajón esetleg sokan rosszul lesznek. Mintha ez a magatartás általánossá válna, és egyfajta kommunikációs zavarba torkollna, ami semmiképpen nem segíti Magyarországot. Márpedig ennek a megállapodástervezetnek a most az Országgyűlés elé került úgymond indoklásában vagy bevezetőjében, és itt a miniszterelnök úr szövegében is, és most más fideszes képviselők szövegében is megjelentek olyan elemek , amelyek egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. Kérem szépen, a magyar alaptörvényben ugyan szerepel egy adósságfék, de miért nem írják le akkor, miért nem teszik hozzá, hogy ezt önök hatályon kívül helyezték? Miért nem írják le, miért nem teszik hozzá , hogy ez az adósságfék ma Magyarországon nem érvényes? Önök maguk kétharmados törvényekben, három darabban, az elmúlt év decemberében egyébként ezt az adósságféket - amely, szeretném hangsúlyozni, egy fontos eleme lehet a gazdaságpolitikának - kiiktatták, önök helyezték hatályon kívül. Hogy szerepelhet akkor ez az indoklásban? (Dr. Rétvári Bence: Ki vette fel a hitelt?) Ezt szeretném megkérdezni. Arról a tényről már nem is beszélek, hogy a skandináv államok már messze korábban elindultak ezen az úton, mint Magyarország. Más helyzetben is voltak, ott erre megvolt a lehetőség. (Babák Mihály közbeszól.) Magyarország gazdasági körülményei sokszor kívánták volna meg az anticiklikus politikát, amely pontosan egy másfajta eszközrendszert használhatott volna. De mé g egyszer a lényeg: ez az adósságfék, amely az alaptörvényben szerepel, ma Magyarországon nincs érvényben. A másik hasonló, a tényeknek nem megfelelő indoklás és álláspont, amely szerepel a szövegben, ez a bizonyos adóharmonizáció kikerülése a kormányközi megállapodásban. Legnagyobb megdöbbenésemre még a külügyminiszter úr is ezt a kifejezést használta, miközben a kormányközi megállapodás korábbi vitájában adóalapharmonizációról volt szó, vagyis arról, hogy mit és hogyan kell döntően a társasági adó, a vál lalati adók körében kiszámolni adóalapként, és nem az adók kulcsáról, nem azoknak sávjáról volt szó ebben a bizonyos tervezetben. Ez azért lényeges különbség,
