Országgyűlési Napló - 2012. évi tavaszi ülésszak
2012. március 5 (168. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - VONA GÁBOR (Jobbik): - ELNÖK (Kövér László):
1046 ELNÖK (Kövér László) : Képviselő Úr! Felhívom a figyelmét, hogy a parlamentben van, és ehhez illő szóhasználatot kérek a jövőben. (Közbeszólás és felzúdulás a Jobbik so raiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.) VONA GÁBOR (Jobbik) : Nem tudom mással magyarázni, csak az indulattal. De mit tett a kormány? Furcsa egy szabadságharcot vívtak önök, és furcsa szabadságharcosok önök, ugyanis a mellékhadszíntereken szívesen harc olnak, pláne, ha saját hatalmuk bebetonozásáról van szó. Éles szócsatát vívnak a médiatörvény ügyében, éles szócsatát vívnak a bírók korai nyugdíjaztatásának kérdésében, de a fő fronton, a valódi fronton, a gyarmatosítás frontján pedig leteszik a fegyvert. Hát milyen szabadságharc ez? Ugye, Cséfalvay Zoltán államtitkár úr hétvégi nyilatkozatát is érdemes megvizsgálni. Ő megnyugtatja a magyar népet, ne aggódjon az europaktum miatt, ne aggódjon a fiskális unió miatt, nagyon jó lesz ez nekünk. Szó szerint idéz em: “ugyanis Magyarország a legambiciózusabb, legszélesebb körű reformprogrammal rendelkezik, és erre készül”. Azért fordítsuk le ezt magyarra, hogy a kedves tévénézők is értsék, ez a legdurvább megszorítás. A legambiciózusabb, legszélesebb körű reformprog ram a legdurvább megszorítást jelenti. Magyarul: 100 milliárd már az idén, a következő évben 300 milliárd jön majd megszorításképpen, és kérdés, hogy bírjae ezt a magyar társadalom. Járnak emberek között. És ha már ennyire jó nekünk ez az Európai Unió és ez a fiskális unió, akkor azért nehezen érthető az önök részéről az a fajta viszolygás, amivel a mi európai uniós tagságunkat vizsgáló bizottság felállítását akadályozzák. Ha ennyire egyértelmű a helyzet, államtitkár úr, miniszterelnök úr, tisztelt képvise lő urak, akkor miért nem vizsgáljuk meg? Miért nem semmisítik meg a mi érveinket, és bizonyítják be fehéren feketén, hogy az Európai Unió nekünk jó? Szerintünk nem jó. Ajánljuk Lóránt Károlynak a Magyar Nemzetben megjelent cikkét, amelyben arról ír, hogy a centrumországok évente 100 milliárd euró, ismétlem, százmilliárd euró jövedelmet vonnak ki a perifériaországokból, többek között Magyarországról. Tehát nem nettó nyertesei vagyunk az európai uniós tagságnak, hanem nettó ráfizetői vagyunk. És rátérve lénye gi mondandómra, 2003ban, abban talán egyetértünk, nem erre az Európai Unióra szavaztak igennel az emberek. Abban is egyetértünk, hogy 2010ben senki sem kapott felhatalmazást, sem önök, sem mi, hogy az europaktumról döntsünk, mert 2010ben még nem volt eu ropaktum. Azzal is egyetértünk, hogy ez az Európai Unió már egészen más, mint aminek indult, ez az Európai Unió most már az európai egyesült államok, ebben nem akarunk tagok lenni, és ebben a helyzetben egyetlenegy elfogadható politikai megoldás van, ami m indenki számára elfogadható, ez a népszavazás. Kérdezzük meg az embereket, akarjáke így, akarjáke ezekkel a feltételekkel a további csatlakozást, a további tagságot. Én írtam is a békemenetnek, hogy talán a kormányra próbáljanak ez ügyben nyomást gyakoro lni, talán egy civil szervezet részéről furcsa lenne, ha ezt visszautasítanák. És ez nem példátlan, ott van Írország, ott van Csehország, ha Franciaországban úgy alakul az elnökválasztás, akkor ott van Franciaország. A Jobbik álláspontja egyértelmű, ez egy eutanázia, vagy még annál is rosszabb, mert meg sem kérdezik a haldoklót. Kérem, miniszterelnök úr, kérdezzék meg az embereket. Ha ettől elmenekülnek, ha ezt nem teszik meg, akkor fölteszem a kérdést, mennyivel jobbak önök Andor Lászlónál. Köszönöm a figy elmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Mielőtt miniszterelnök úrnak megadnám a szót, hogy válaszoljon, még egy megjegyzést szeretnék fűzni frakcióvezető úr hozzászólásához, immáron kicsit hosszabban és higgadtabban. Frakcióvezető úr, a demo kráciában azoknak a szavazata is számít, akik a kocsmában vitatkoznak a politikáról. De ez nem jelenti azt, hogy a parlamentben kocsmai hangot engedhetünk meg
