Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 30 (161. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
846 Kösz önöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen. Most GaudiNagy Tamás képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr! Kérem, tegye fel a mikrofonját! (Megtörténik.) Innen kérem az időt GaudiNagy Tamás képv iselő úrnak számítani. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Az ajánlás 2. pontjáról is van most szó ebben a szakaszban, ugye, tehát az én javaslatom is ott szerepel, amelynek a lényege az, hogy erre a bizonyos kivételes sürgősségi eljá rásra, amelyről most beszélünk, amit önök most előterjesztettek, egy néha rendeleti kormányzásra irányadó szabályok hatályba léptetését jelenti. Nekem az a zárószavazás előtti módosító javaslatom van, hogy ha már egyáltalán egy ilyen intézményt bevezetnek, mert mit tudom én, tényleg nagyon nagy rendszerváltást akarnak végrehajtani, akkor tényleg ülésszakonként legfeljebb egy alkalommal lehessen ezt megtenni, de ne hatszor. (12.50) Mert ha ezt hatszor lehet megtenni, akkor tulajdonképpen ez lesz a fő szabály , és a kivétel lesz gyakorlatilag a normál eljárás; és minket az sem nyugtat meg, ha Papcsák Ferenc képviselőtársunk azt javasolja, hogy az alaptörvénynél, sarkalatos törvényeknél ne érvényesüljön ez a szabály, és sok más egyéb, kvázi engedmény születik. I gazából, ahogy Balczó Zoltán képviselőtársam is elmondta: felelős, értelmes, a választópolgárok által elvárt munkát nem lehet végezni ezzel a szabályrendszerrel, ezzel a kivételes sürgősségi szabályrendszerrel. Ezért van az, hogy tényleg egyes képviselőkne k úgymond eldurran az agya, és odaláncolják magukat a Parlament elé, mert egyszerűen azt látják, hogy nincs további értelmes eszköz. Mi is itt vagyunk, elmondjuk, persze, néhányan még figyelnek is, és ennek örülök tényleg, de igazából nem látjuk azt, hogy bármilyen érdemi hatást tudnánk gyakorolni az eseményekre, néhány kivételtől eltekintve, amelyek erősítik a szabályt. De azt kell mondanom, hogy ezt ne tegyék meg. Ne tegyék meg, mert az a házszabálymódosítás, ami történt, elmondtam ezt már, ott van a löv ésnyom a karzaton, amely folyománya volt annak a házszabálymódosításnak 1904ben, amit Tisza Istvánék csináltak meg a Szabadelvű Párt vezetésével. Harminc évig vezették az országot, utána belebuktak ebbe a házszabálymódosításba, amelynek az volt a lényeg e, hogy az úgynevezett ellenzéki obstrukciót le kell törni. Ezt megcsinálták a zsebkendőszavazással, majd utána az ellenzék - amely egymással is torzsalkodott sok tekintetben - szövetkezett, és tönkreverte a következő választáson a Szabadelvű Pártot, amely harminc év után szétesett. Többek között Széll Kálmán is dühödten lépett ki a Szabadelvű Pártból, akire most olyan gyakran hivatkoznak. Utána a király feloszlatta az Országgyűlést, nem engedte, hogy a ’48as párt jusson hatalomra, hanem jött a “darabont”kormány, amely hat évig kormányozta az országot anélkül, hogy lett volna rá a nemzettől felhatalmazása. És jött az első világháború, készületlenül ért minket; volt egy belpolitikai válság. Most is válság van a világban, nem tehetjük meg azt, hogy egy kaoti kus helyzetben levő törvényalkotással menjünk neki, menjünk szembe az IMFfel, menjünk szembe a minősítőcégekkel, menjünk szembe mindazokkal, akik a magyar földet akarják elrabolni, és menjünk szembe a multicégekkel. Nem lehet megtenni. Most itt nagyon szi gorúan kellene a tisztességes eljárás elvére ügyelni. Amikor például koncepciós eljárásokat indítottak korábban is a szocialista időszakban, mindig elkövették azt a hibát, hogy nem tartották be még az eljárási szabályokat sem, vagy olyan eljárási szabályok at alkalmaztak, amelyek a tisztességes eljárást, a védekezéshez való jogot nem teszik lehetővé. Sajnos ugyanezt az analógiát érzem. Legalább a tisztességes, megfelelő időkeretben történő megvitatás lehetőségét kellene biztosítani, és ezért volna szükség ar ra, hogy ha már egyáltalán ilyen
