Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 28 (160. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
770 szabályt be kell építeni, és elfogadom, hogy ez jobb, mint az enyém. De nem tudok eltérni a következőtől. Az én indítványom a II. fejezet 6. § (1) bekezdésére irányul, amelyet én sarkalatos kérdésnek tekintek, aminek a helyes elbírálása és eldöntése nélkül meggyőződésem szerint ez a törvény üres és kizá rólag, azt kell mondanom, egyfajta civil szervezetekre vonatkozó szabályozó lesz, de nem az, aminek szeretnénk sokan látni. Most úgy szól: a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely - itt álljunk meg egy pillanatra - természetf elettire - és folytatja - irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel. Én azt mondom, hogy ide, a “természetfelettire” után egy vessző következik, “és Isten felé irányul”. Ennek az elhagyása ugyanis, megkérdezem: nem éppen hogy, mondjuk, a Szabó Timeaféle ind ítványt támasztjae alá, amely már a természetfeletti elhagyását is akarja? Ha nagyon teológusok akarnánk lenni, és mondom ezt Mirkóczki képviselő úrnak is, vajon akkor Szabó Timeának lenne igaza? Nyilván nem. Ebből pedig az következik, hogy semmiféle indo k nem lehet arra, hogy egy olyan törvény, amely mindenekelőtt és elsősorban nem katolikusoknak, reformátusoknak, evangélikusoknak és egyéb vallási felekezethez tartozóknak, hanem elsősorban az Istenben hívőknek szól, akiknek a vallásokon belüli választása teljesen szabad. Tisztelt Ház! Én nagy nyomatékkal szeretném mondani, hogy az én számomra Isten nélkül ez a törvény elfogadhatatlan, és már most mondom, hogy itt még a frakciófegyelem sem tud változtatni az elhatározásomon. Világosan szeretnék beszélni: it t teológiáról eddig csak burkoltan esett szó, utalások voltak. Mirkóczki képviselő úr kifejezetten teológiai hivatkozásokkal élt. Helyes ez? Meg kell kérdeznem: melyik teológiára tetszenek gondolni? Mert én katolikusnak születtem, ezt nyugodtan megmondhato m, de rendkívüli módon szeretem és tisztelem a református egyházat, az evangélikus egyházat és még jó néhány egyházat, és nem befolyásol annak az eldöntésében, hogy a hitvilágomat miként alakítsam, az Istenhez vezető utat miként keressem. Ebből pedig, hogy ha ezt teológiai kérdéssé tesszük, azt kell mondanom, hogy már nem arról szól a törvény, amiről szólnia kellene, már nem azokról a szervezetekről szól, amelyeknek megvan a maguk hivatása ebben a világban, hanem valami egészen másról, olyanfajta vitákról sz ól, amelyek eldönthetetlenek az én nézetem szerint. Én szeretnék - volt már itt püspökre hivatkozás, nagyon helyesen - Bölcskei püspök úrra hivatkozni, aki a karácsonyi beszédében, azt kell mondanom, nem véletlenül, alázatosságra intett mindenkit, aki őt m eghallgatta. Erre az alázatosságra igen nagy szükség van, amikor ezt a törvényt tárgyaljuk, és igen nagy szükség van arra, hogy amikor az alázatosságról beszélünk, akkor próbáljunk meg lélekben is keresztényekké lenni. (14.50) Tisztelt Ház! A másik, talán nem ekkora, de mégis fontos kérdés: nagy örömmel olvastam, hogy az ezer már nem tagról, hanem ajánlásról szól, de azért mégiscsak megkérdeztem magamtól, hogy ha már egy ilyen számot mondunk, akkor miért nem maradunk meg mondjuk, Máténál, Márknál 12nél, va gy ha úgy tetszik, akkor legyen nagyobb, Lukácsnál 72nél vagy a protestánsok szerint 70nél? Mitől az ezer? Miért pont ezer? Miért nem 500? Miért nem 1500? Azt gondolom, hogy ennek valami alapjának kell lennie, és úgy gondolom, hogy itt nem a megszorítást kell alkalmazni, hanem a lehetőséget biztosítani. A vizsgálatoknak nem erre kell irányulni, hanem arra, amiről államtitkár úr többször nagyon pontosan beszélt: azoknak a magukat egyháznak nevező szervezeteknek a kiszűrésére, amelyek a valóságban nem egyhá zként, hanem kifejezetten üzleti tevékenységként működnek (Babák Mihály: Biznisz.) , tehát döntően erre kell irányulnia. Egész őszintén mondom - elolvastam figyelmesen még egyszer a most hatályos, 1990ben hatályba lépett törvényt, csak azért, hogy ne a lev egőbe beszéljek , tegyük a kezünket a szívükre: számos jó és közös egyezségen alapuló döntés van benne. Ha ezt jobbá akarjuk tenni, akkor azt keressük, hogy mi az, ami jobb. (Dr. Lukács Tamás: Kivel egyeztek meg?) Nem értem, de majd el tetszik mondani, és majd válaszolok is, ha tudok, mert nem hallok rosszul, csak nem volt elég hangos.
