Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 28 (160. szám) - A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik):
754 eleme van, és aszerint állapítja meg a katolikus egyház azt, hogy mely közösségek, mely felekezetek számítanak egyháznak vagy mi számít vallásnak. Ezek között bizony, nem tudom, hányan tudják, biztos sokan, van egy ateista vallás is, ez pedig a buddhizmus. Ott ugyanis nem az istenhívés az alapvető cél és nem az üdvözülés, hanem a nirvána, vagyis a semmiben való feloldódás, a mely semmiképpen sem nevezhető a keresztény gondolkodás szerint istenhitnek. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy ékes bizonyítéka annak, hogy ha kapkodva, kontár módon belenyúlunk, akkor milyen rossz törvényt tudunk fabrikálni. A másik, TuriKová cs Béla képviselőtársunk által beadott kapcsolódó módosító indítvány úgy módosítana, hogy ezt a működési évet szabályozná. Az indoklásban szerepel, hogy 15 év hazai működés, hiszen az indoklás kiemeli Luthert és Kálvint, hogy ők sem alapíthattak volna egyh ázat, nagyon helyesen. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez vajon milyen problémára vetít rá, egyébként teljesen egyetértve a TuriKovács Béla által beadott módosító indítvány alapfelfogásával vagy filozófiájával, hiszen ha ilyen létszámot vagy működési évet veszünk alapul, akkor a képviselőtársammal ellentétben nemcsak Luthert vagy Kálvint lehetne ideírni, hanem magát Jézus Krisztust is. A júniusi általános vitában pontosan erről beszéltünk, hogy ha pusztán formai és technikai kritériumokat állítunk, ak kor pontosan a tartalom vész el, és adott esetben olyan kiskapukat nyitunk vagy éppen zárunk be, amely mindenképpen méltatlanná és alkalmatlanná teszi ezt a javaslatot ahhoz, hogy a megfelelő célját elérje. Akkor rátérnék a Jobbik által beadott módosító in dítványokra. A 4. ajánlási pontban úgy szeretnénk kiigazítani a 3. § (1) bekezdését, hogy bővítjük a mondatot, amely szerint a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlását az oktatási, egészségügyi, szociális, család, gyermek- és ifjúságvédelmi intézménye kben ellátottak, valamint a büntetésvégrehajtási intézetekben fogva tartottak számára egyéni és közösségi szinten is lehetővé kell tenni - és itt jönne a kiegészítés - azon egyházak és vallási közösségek közreműködésével, amelyek tanítása nem ütközik az a dott intézmény céljaival. Hogy ez miért fontos? Kérem szépen, azért, mert vannak olyan közösségek és vannak olyan felekezetek, amelyek meglehetősen mást gondolnak teljesen evidens és teljesen alapvető kérdésekről. Júniusban már elmondtam, példával is megvi lágítottam ennek a módosító javaslatnak szerintünk az indokoltságát, mégpedig vegyük csak az egészségügyi intézményben ellátott feladatokat, az egyházak által ellátott vagy ellátandó feladatokat. Mi történik akkor, ha mondjuk, a kórházakban például a Jehov a Tanúi megjelennek a vallási küldetésüknek és tanításuknak megfelelő feladataik ellátására, és adott esetben a betegeket, a hozzájuk tartozó, akár közösséghez vagy felekezeti szinten tartozó betegeket, mondjuk, lebeszélhetik a vérátömlesztésről, egyegy é letmentő műtétről, hiszen az ő tanításaikban ez feketén fehéren le van fektetve. Én nem értem sem az előterjesztőt, sem a bizottság álláspontját, sem pedig a kormánypárti képviselőket, hogy ezzel az egy kis fél mondattal mi a problémájuk. Ez senkit nem sér t, senki ellen nincs ilyen értelemben. Ez egy abszolút jó szándékú, tartalmilag meglehetősen indokolt módosító indítvány, amely kizárja vagy lezárja azokat a kiskapukat, hogy adott esetben destruktív közösségek megjelenhessenek olyan intézményekben, ahol n em biztos, hogy feladatuk van, vagy jó értelemben vett feladatuk lenne. Nagyon szeretném, ha erre választ kapnánk, hogy ezzel a módosító indítványunkkal alapvetően mi a probléma. Talán a legérdekesebb, és újfent elmondom, szerintünk a legsúlyosabb és legel emibb módosító javaslatunk, amellyel kapcsolatban természetesen nem volt illúziónk, az a 7. ajánlási pontban fogalmazódik meg. Mi úgy neveztük el, lehetne bármi a neve, mi azt a nevet adtuk, hogy magyar vallásügyi tanácsadó testület, röviden MVTT, ennek a felállítását kezdeményezzük. Én örülök annak, nem annak a létszámnak, amiben most jelen vagyunk, hanem annak, hogy látok végre olyan képviselőket is, akik nem vettek részt az általános vitában, és talán nem hallották azokat az érveket, amelyeket felsorakoz tattunk e javaslatunk mellett. Így most újra elmondanám, és a naivitást félretéve, de mégis reménykedve abban, hogy valamilyen szinten belátják ennek a jogosságát, újra
