Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 20 (157. szám) - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
470 De úgy látom, hisz az elmúlt év folyamán azért elég kemény döntéseket hoztunk meg ezen a területen, hogy ma már azok a parlamenti képviselők és parlamenti munkatársak is megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy itt a par lamenti folyosó végén lévő helyiséget nem lehet használni, hanem le kell menni a belső udvarra, és hogyha esetleg majd onnan is kirakják a dohányosokat, akkor majd azzal is meg fog barátkozni mindenki, hogy már ott sem lehet dohányozni. De ennek igenis nag ymértékű egészségügyi hatása van. Tehát ha nézzük azokat a felméréseket, az egészségkárosító hatását, nézzük annak a következményeit és az egészségügy többletfinanszírozását, a plusz ráfordított költségeit, ha ezeket összeadjuk, akkor tulajdonképpen a szal dó nem pozitív, hanem hihetetlen mértékben negatív. Mert azt hiszem, egyegy gyógyellátás vagy egy tüdőbetegség esetén vagy adott esetben járulékos érszűkületből vagy egyéb más problémákból adódóan a ráfordítási költségek jóval nagyobbak. Végigolvastam én is a törvényt, hisz Heintz Tamásék az előterjesztők, és több képviselő felvetette annak a kérdését, hogy ezt hogyan lehet szabályozni. Fölteszem a kérdést, ott, ahol kitiltották mindenhonnan a dohányosokat, és tulajdonképpen mindenütt - akár Brüsszelben, A usztriában, de lehet ma már Németországban is, Franciaországban is - csak kimondottan ilyen dohányértékesítő helyeken, ahol ugyan több más terméket is - ami turisztikai és egyéb más termékeket foglal magában - lehet vásárolni, de csak kimondottan ilyen hel yeken lehet megvásárolni magát a terméket. Ebből adódóan szép lassan mindenki rászokott arra, aki továbbra is dohányozni akart, hogy csak kimondottan azokon a helyeken lehet megvásárolni. Tehát az élelmiszerüzletekből, láncokból tulajdonképpen teljes egés zében kitiltották annak az esélyét, lehetőségét, hogy ott dohányt vagy cigarettát lehessen árusítani, de ugyanígy a vendéglátóhelyekről is kitiltották, hogy bárki hozzáférhessen dohánytermékhez. Úgy érzem, hogy Ausztriában vagy akár Belgiumban, de másutt i s tulajdonképpen ezt konszolidáltan el tudták érni, be tudták vezetni, és ma már senki sem zúgolódik, és nem azt kérdezi, hogy milyen láncon keresztül meg hogyan, hanem mindenütt azért elsődlegesen arra törekedtek, hogy ez valamilyen szinten állami kézben, állami szervezéssel és lehetőleg kiskereskedelmi láncokon keresztül történő értékesítés legyen, valóban bevonva azokat a személyeket is, akiknek valamilyen mértékben kevésbé van esélyük munkahely megszerzésére. Tehát kialakultak azok a rendszerek, hogy ki stelepülésen is tulajdonképpen az ott élő állampolgár, aki valamilyen oknál fogva hátrányt vagy egészségkárosodást szenved, az ül bent abban a kis trafikban, és elbeszélget az emberekkel, és egyéb más termékeket is minden további nélkül tud ajánlani. Úgy l átom, hogy azokban a kérdésekben, amelyek itt sorra felmerültek, mint egyfajta kérdőjelek - én nem azokkal foglalkozom, akik különböző gyanúsítgatásokat próbálnak meg e mögé rakni, hanem kimondottan azzal foglalkozom, akik kérdőjelet fogalmaznak meg , úgy látom, hogy elég sok módosító indítvány már közben is bekerült. Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy ezeket próbálják meg tanulmányozni, és pontosan azok a kérdések, amelyek idáig kételyként - nem gyanúsításként, hanem kételyként - fölvetettek, sorra tal álkoznak az önök által feltett kérdésekkel is, és egészen biztos, hogy ha önök is benyújtják hozzá a módosító indítványokat, akkor egy olyan törvényt fogunk elfogadni a parlamentben, amely mindenki számára, a parlamenti pártok számára is elfogadhatók. De e gyet higgyünk el és jegyezzünk meg: ha nem lépünk ezekben a kérdésekben gyorsan és radikálisan, akkor ugyanarra a sorsra jut minden egyes kezdeményezés, ami ezzel kapcsolatos, mint ami 12 éven keresztül a parlamentben tulajdonképpen minden alkalommal egyfa jta színjáték volt, mert a hatását, az induló elképzelését tulajdonképpen egyik sem tudta elérni, mindig föl lett hígítva, és a végén vissza is lett vonva, mert annyira föl lett hígítva, hogy utána már nevetségessé vált maga az egész előterjesztés, és egys zerűen senki az égadta világon nem vette komolyan. Azt mondom, ha lépünk, akkor erélyesen, radikálisan kell lépni, és akkor egészen biztos, hogy ennek a hatása is meglesz. Talán pont a köznevelés területén lehet majd a fiatal generációt, a felnövekvő, most születő gyermekeket is abba az irányba nevelni, hogy mi káros az ő szervezetére, akár környezetvédelmi szempontból vagy akár egyéb fogyasztóvédelmi szempontból, és talán egy új generáció
