Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 19 (156. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
320 az elmúlt másfél év tapasztalata azt tanúsítja számomra, hogy sajnos ebben a kérdésben is igazam lesz. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Két percre Gúr Nán dor képviselő úr! GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kaufer Virág képviselő asszony, csak egy mondatban szeretnék visszareagálni arra, amit mondott. Számomra is, és azt hiszem, mindenki számára a Parlament falai között az a legfontosabb, hogy az elsődleges és a nyílt munkaerőpiacon minél több ember megtalálja a helyét. De szeretném jelezni, hogy az élet nem ilyen egyszerű. Az élet ettől sokkal bonyolultabb. Az élet úgy működik, hogy még a normálnak mondható adottságokkal bíró emberek sem t alálják meg könnyen a helyüket a ma munkaerőpiacán, nemhogy a megváltozott munkaképességgel bírók. Tehát éppen ezért lenne fontos az, hogy azok az ellátások, amiről beszélünk, ilyen mértéktelen és elfogadhatatlan módon ne csökkenjenek. A dolog másik része pedig az, hogy miközben a rehabilitációs hozzájárulás összege mondhatni majd, hogy féktelen módon emelkedik, tehát a munkáltatókat terheli, aközben az ellátásokat pedig szinte féktelen módon csökkenti. Tudják, ez hasonló, mint az álláskeresési támogatásnál , hogy kilenc hónapról megharmadolják, három hónapra csökkentik az ellátások időtartamát, csökkentik az összegszerűségét is, miközben persze a munkaadóktól és a munkavállalókról a járulékokat beszedik. Magyarul: valahol nincs ez rendjén, hogy a kormány min dent, amit be kell szedni, azt beszed, illetve növeli a beszedések mértékét, és amikor pedig ugyanezekre a célokra, amelyekre egyébként beszedik a forrásokat, kifizetéseket kell eszközölni, ott pedig folyamatában, teljesen mindegy, hogy milyen felületen, á lláskeresési támogatás vagy rehabilitációs ellátás, ott pedig folyamatosan csökkentik a mértékeket, és sajnálatos módon már olyan szintre csökkentik ezeket a mértékeket, amelyek a megélhetés alapjának a minimumát sem biztosítják. Na, ezeket kellene végiggo ndolni, kormánypárti képviselőtársaim. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel hozzászólása következik. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 10., 11. és a későbbiekben a 32. pontjához kívánnék egypár szót szólni. Kissé méltatlannak érezzük, hogy 1 óra 50 perckor, tehát hajnali 2 órához közeledve kell erről tárgyalni (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) , de igyekszem nem visszaélni senkinek a türelmével, a lényegre szorítkozni, amennyiben megtisztelt a Ház a figyelmével, amint a szavazógépek kattogása elhalkul, ebben elnök úr segítségét kérném. Nagyon szépen köszönöm. Tehát látható, hogy az előttünk fekvő előterjesztés mintegy fűnyíróelvszer űen igyekszik a kormányzat megszorító politikáját tovább erősíteni a tekintetben is, hogy a megváltozott munkaképességű személyek esetén lehetővé teszi azt, hogy a közfoglalkoztatási bér 50 százaléka helyett most már csak a 40 százalékát kapják, végül pedi g a közfoglalkoztatási bér 80 százalékát kapják 100 helyett más esetekben, más minősített esetekben. A legnagyobb baj, és fogalmi tisztázást is igényel, főleg az LMPs képviselőtársakkal kapcsolatban, hogy itt bizony nem a roncstársadalomról van szó. Ez az előterjesztés mintegy 200 ezer magyar embert érinthet, több tízezret bizonyára érinteni fog. Ezért is megalázó hajnalban tárgyalni több tízezer magyar ember sorsáról.
