Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 19 (156. szám) - A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KAUFER VIRÁG (LMP):
314 Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakoznék Varga képviselőtársamhoz, hogy mit is mond a miniszter úr által benyújtott módosító javaslat indokolása, hogy ez pontosításokat tartalmaz, illetve törvényekkel teremti meg az összhangot. Igen, ezt már hallottuk bizony. Ez sajnos szégyenletes, úgyhogy érdemes megismételni még egyszer, mert ez az a módosító indítvány, amiben a korhatárra vonatkozó szabályokat tovább módosítgatják, ráadásul teljesen életszerűtlenül, ahol elvesznek még pénzt az emb erektől, akiknek már így is alig maradt valami a zsebükben. Úgyhogy ezekről mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy pontosítások, illetve ha valami pontosítás lehet, akkor ezek a költségvetési hiányok kipótlására vonatkozó pontosítások, innenonnan még n éhány ezer forintot lecsippantunk, azért, hogy tömködhessük vele a lyukakat. (1.20) Az már más kérdés, hogy mi lesz azokkal, akiknek ez az ötezer forint nagyon is hiányozni fog a zsebéből havonta. Hazugság az indoklásban, és sajnos nagyon komoly kudarc a F ideszkormánynak, mert én bizony elővettem a 2007es, 2008as nyilatkozatukat a rehabilitációs járadékra vonatkozó törvény vitája során, amikor önök ellenzékben voltak, és számos ponton sikerült idéznem is az általános vitában jelenlegi képviselők, kormány tisztviselők és államtitkárok szavait, hiszen az LMP álláspontja igencsak összevág azzal, amit önök akkor, 20072008ban gondoltak arról, hogy hogyan is lehetne a megváltozott munkaképességűek helyzetét javítani, nyílt munkaerőpiaci integrációját segíteni . Sajnos, úgy látszik, hogy most kormányon erről egészen mást gondolnak, látható ez ezen a törvényen, ezen a tákolmányon, ezen a fantáziátlan, tulajdonképpen a megszorító csomag részeként értelmezhető salátatörvényen, amit önök benyújtották másfél év után. Elhangzott itt, és az 1. ajánlási pontra, Tapolczai Gergő képviselőtársam egyik nagyon fontos módosítójának a tulajdonképpeni megszüntetése alapján szeretnék utalni, ajánlási pontokat a zárószavazási ajánlási pontok alapján mondanék. Nem értjük, hogy ugya n hogy lehet az, nem elég, hogy egy fix összeget állapítanak meg önök rehabilitációs járadékként, ezt ráadásul még a költségvetési törvényben sem kívánják felülbírálni évente. Egyszerűen nem értjük, hogy mi ennek a logikája, miért is ne kellene ezt az össz eget valamilyen módon felülvizsgálni, és igazítani a mindenkori költségvetési összegekhez, és miért kell ezt egy fix, 954 ezer forintos összegben meghatározni korlátlan időre. Mi támogattuk Tapolczai Gergő módosítóját, de ugyanakkor beadtunk egy másikat, a melyet mi sokkal jobb megoldásnak tartunk, éspedig azt, hogy a mindenkori minimálbérhez kössük a rehabilitációs hozzájárulás összegét, hiszen tulajdonképpen akkor kell befizetni ezt egy cégnek, ha nem hajlandó fölvenni megváltozott munkaképességűt, tehát a minimálbérhez kötés igencsak logikus. A zárószavazás előtti módosítók, amelyek a minisztertől jöttek, Réthelyi minisztertől, vonatkoznak a jogosultsági korhatár megállapítására is, ezzel kapcsolatosan is aggályaink vannak. Itt több ajánlási pontra is fel lett bontva ez a javaslat, úgyhogy nem mondanék konkrét számokat. Véleményünk szerint ugyanis a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok több mint 70 százaléka 50 felüli, közel 28 év átlagos szolgálati idővel rendelkezik, és legtöbben 5557 éves korban halálozna k el, tehát sokan már a nyugdíjkorhatárt sem érik meg. Indokolatlan ezért szerintünk ezt az időszakot kihagyni a rokkantsági ellátásra való jogosultságból. Célszerű lenne figyelembe venni, hogy a megváltozott munkaképességű személyek átlagéletkora közel tí z évvel alacsonyabb egészséges embertársaikénál, s ebből következik, hogy a nyugdíjkorhatárt elérők részére ennyivel rövidebb ideig kell nyugdíjat folyósítani. A javasolt tíz év, amit az LMP javasolt, vagy legalább 25 éves szolgálati idő alkalmazása tehát egy sokkal kedvezőbb társadalmi fogadtatást és sokkal életszerűbb megoldást nyújthatott volna a megváltozott munkaképességűek számára. Az elvonásokról, a további megszorításokról Vágó képviselőtársam és MSZPs képviselők is beszéltek már, erre nem szeretné k most külön kitérni.
