Országgyűlési Napló - 2011. évi téli rendkívüli ülésszak
2011. december 19 (156. szám) - Dr. Józsa István (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Ki fizeti az ámokfutás árát?” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP):
164 Köszönöm szé pen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon örülök, hogy harmadik alkalommal végre elmondhatom önnek személyesen az azonnali kérdésemet. Ön több mint másfél éve háborút folytat, úgy nevezik, hogy gazdasági szabadságharc, de tudjuk, hogy a háborúnak mindig nagyon nagy ára van. Különösen nagy ára van annak a háborúnak, amit valaki a saját szövetségeseivel szemben folytat; ezt hívják ámokfutásnak. Másfél év alatt önök elérték, hogy 15 évet, 16 évet ugrottunk vissza az időben, hiszen akkor volt utoljára Magyar ország ennyire leminősítve, befektetésre nem ajánlott kategóriába minősítve. Önök másfél év alatt lényegesen rosszabb anyagi körülményeket teremtettek az alacsonyabb jövedelmű családoknak, és jobbat a saját kategóriájuknak. Önöknek hála, egyre drágább az é let Magyarországon, míg a közszolgáltatások színvonala egyre alacsonyabb. Emelkedik az áfakulcs, emelkedik az egyszerűsített vállalkozói adó, a jövedéki adó, az illetékeket emelték, eltörlik az adójóváírást, bevezetnek különböző új adókat; ezzel szemben ro sszabbak az utak, kevesebb forrás jut az egészségügyi és szociális ellátásokra, csődközelben vannak az önkormányzatok. Most arra készülnek, hogy törvénybe foglalják, ha a gazdasági szabadságharc valamely eleme miatt utóbb fizetési kötelezettsége keletkezik az országnak, akkor azt újabb adókkal szedjék be. Beszedhetik azoktól a magyar családoktól, vállalkozásoktól, amelyek - önöknek hála - eddig is egyik napról a másikra egyre kevesebb pénzből élnek. Kérdezem miniszter urat, ki fizeti meg a szabadságharc árá t. Én úgy gondolom, hogy az ország, de szeretném, ha egy kis részt ön is vállalna belőle. Kérem, ajánlja föl a lemondását! (Taps az MSZP soraiban.) (Göndör Istvánt a jegyzői székben dr. Lenhardt Balázs váltja fel.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megadom a szót Ma tolcsy György miniszter úrnak. DR. MATOLCSY GYÖRGY nemzetgazdasági miniszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Igen, értem én, hogy önök nem szeretik a gazdasági szabadságharcot, hiszen bizonyították, hogy nem szeret ik a gazdaságot, mert tönkretették, nem szeretik a szabadságot, mert elvették tőlünk, és harcolni pedig egyikért sem tudnak, hiszen mind a kettőben bizony nagyonnagyon pórul jártunk önökkel. Nézzük csak meg, tisztelt képviselő úr, hogy mikor történt Magya rországon egy hosszú távú ámokfutás; nem rövid távú, hosszú távú. Nyolc évig, 20022010 között nézzük csak, mi történt! Megugrott az államadósság, 52 százalékról 82 százalékra. Deficit: 7 százalék felettit örököltünk önöktől 2010ben. Devizahitel: önök ela dósítottak 1 millió 250 ezer embert; 1 millió 250 ezer embert, hibásan. Foglalkoztatás: mélypontra jutott az önök idején; az otthonteremtés: mélypontra jutott az önök idején. Zuhant a reálkereset és zuhant a fogyasztás. Nos, tisztelt képviselő úr, az volt az ámokfutás. Jó, hogy ez a rémálom nem folytatódik, nagyon jó, hogy sikerült pénzügyileg Magyarországot konszolidálnunk. Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Viszonválaszra megadom a szót egy percbe n a képviselő úrnak. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt másfél évben a nemzeti fizetőeszköz, a forint elveszítette értékének egyötödét. Az államadósság azzal együtt nem csökkent egy fikarcnyit sem, hogy önök végig harcot folytattak e llene, és elverték a magánnyugdíjpénztárak háromezer forintos (sic!) megtakarítását. Nem tudom, mikor járt utoljára benzinkútnál, 400 forint alatt alig lehet tankolni. Nem tudom, hallotte arról, hogy a pedagógusok reálkeresete hol tart. Megmondom: 8,5 szá zalékkal romlott. Nagyon kérem, nézzen szét, hogy mit hozott az önök gazdasági szabadságharca, és
