Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - Az uzsorával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SNEIDER TAMÁS (Jobbik):
821 Valóban egyetértek azzal, hogy ezek a kis szociális szövetkezetek egyenként, individuálisan nem lesznek működőképesek, mögé kell tenni ezért egy szociális gazdaságfejlesztő clustert, ami a piacszervezést tudja mögéjük rakni, a megfelelő szaktudást tudja biztosítani, és kulcskérdés a helyi g azdaságfejlesztésnek az, hogy mennyire tudjuk a keletkezett jövedelmeket helyben tartani. Ezért mi arra tettünk javaslatot, hogy egy szociális zöldgazdaságfejlesztési programot is tegyünk emellé, hogy helyi energiatermelési megoldásokkal legalább az energ iaszámlán kiáramló pénzt ne áramoltassuk ki, hanem tartsuk helyben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon ! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szintén az LMP késztetett arra, hogy mindenképpen reagáljak, hiszen egyáltalán nem arról szól a szociális kártya intézménye, hogy bárkit vegzáljunk, megtiltsuk neki, hogy színházjegyet vagy busz jegyet vegyen. Itt arról van szó, hogy egy államnak kutya kötelessége felügyelni a szociális transzfereit, kiadásait, hogy az valóban ne az ukrán cigicsempésznél, a félkarú rablónál és ne is az uzsorásnál kössön ki. Gondolom, nem gondolja azt, hogy az Amer ikai Egyesült Államokban másodrendű állampolgár az a körülbelül 32 millió állampolgár, aki plasztik kártyán kedvezményesen vásárolhat helyben termelt helyi élelmiszert, és mintegy 171 ezer beváltóhelyen tudják ezt igénybe venni. Gondolom, olyan gondolat se m fordulhat meg senkinek a fejében, hogy Olaszországban, Csehországban és a Szlovákiának nevezett műanyag államban is bevezetett hasonló rendszerek esetében szintén mindenhol másodrangú állampolgárként kezelnék a segélyezetteket, szó sincs ilyesmiről. Egys zerűen arról van szó, hogy egy államnak kutya kötelessége saját polgárai védelmében felügyelni a segélyek útját. Hozzáteszem, pont a magyar édesanyák örülnek a legjobban ennek, hiszen ők látják azt, hogy a gyereknek tanszer és kis cipő lesz abból a pénzből , amit valóban erre szánt az állam, és ez lenne a cél, továbbá a helyi gazdaságok erősítése olyan szinten, hogy ha szociális kártyára csak a helyi boltban és szinte csak helyi alapvető élelmiszerre tudom elkölteni ezt az összeget, akkor ezzel fix megrendel ést teremtek a helyi gazdának, akinek a teljesítménye onnantól elismertté és tervezhetővé válik, tehát meg tud maradni a magyar földön, és nem, mondjuk, egy külföldi ingatlanbefektető martalékává válik a terület, hanem egészséges, gyarapodó magyar vidéknek adhat otthont. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Sneider Tamás képviselő úr következik, a Jobbikképviselőcsoportból; őt Volner János képviselő úr fogja követni. SNEIDER TAMÁS (Jobbik) : Köszönö m, elnök úr. Én is csak egy rövid reflektálást tennék kedves Kaufer Virág képviselő asszony felé. Egyértelmű, hogy ami itt most megszólalt, az az, amiről beszéltem, tehát ez a liberális szociológia, nem csak a liberális párttól hallottuk ezt a kitételt. Én azért szeretném elmondani, hogy én járok, hála istennek, a választóinkhoz folyamatosan, egy héten ötszörhatszor is megfordulok lakossági fórumokon, és ott kitörő örömmel fogadják - vidéken - a szociális kártya ötletét. Az teljesen egyértelmű, hogy a munk abért és a szociális juttatásokat összekeverni, elnézést, kicsit mégiscsak durva; azért a munkabérért megdolgozik valaki, míg a szociális támogatást egy állam adja neki adott esetben annak a béréből, aki dolgozik éppen az adott helyzetben, márpedig minket azért küldtek ide azok a választópolgárok, hogy mi az ő pénzeikkel felelősen gazdálkodjunk.
