Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 27 (114. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
791 Aztán a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedők visszaéléseivel kapcsolatban a Versenyhivatal tevékenységét vizsgáljuk meg, hogy mit tett ezen a téren. Erről is beszéltek már képviselőtársaim, nem mondok újat. Tehát a Tesco, Auchan, Metro sz állítási szerződései több címen is, mint ismert, sarcolják a magyar termelőket, vállalkozókat: polcdíjak, logisztikai hozzájárulás, listázási díj, a beszállítók árainak nyomottsága, 3090 napos fizetési haladék kikényszerítése. Ezek azonban nem kockáztatjá k nyilván a panasztétel lehetőségét, nehogy áruszállítási kapcsolataikat elveszítsék. Tehát magyarul a bevásárlóközponti erőfölény parttalansága is ismert. És igen visszás az, hogy ezeknek a hatalmas piaci erővel rendelkező vállalkozásoknak csupán a bírság olására szorítkozik a GVH, azt sem kellő mértékben. Azonban maga a hivatal is megállapítja, hogy a kötelezettségeket a Tesco, az Auchan vagy a Metro nem teljesítették maradéktalanul. Miért nem alkalmazzák a versenytörvény 77. § (1) bekezdésében felsorolt, már említett szankciókat, például akár a tevékenységtől való eltiltást is? Tavaly ugye úgy fogalmaztam, hogy az ilyen vállalkozásoknak egyszerűen le kell húzni a rolóját, és lényegében kifelé kell mutatni az útirányt az országból; vagy megszoknak, vagy meg szöknek. Igen erősen elgondolkodtatott a 251. pontban olvasható megállapítás, amely szerint a versenytörvény rendelkezéseit a bíróságok és a Versenyhivatal többnyire azonosan értelmezik. Hát menjünk mögé, hogy ez miért lehet így. A 322. pont szerint a vers enyjogi viták megítélésével, eldöntésével kapcsolatban a bírákat célcsoportként jelöli meg, és azt is leírja, hogy a GVH pályázati programjaiban a bíró pályázók támogatást nyerhettek. A GVH eljuttatja kiadványait a bírákhoz, a jelentés arról is szól, hogy a Magyar Bíróképző Akadémia könyvtárának fejlesztésén dolgozik, arról is beszél, hogy a regionális versenyügyi oktatási központ képzi a bírókat szemináriumokon keresztül, s a többi. Hát ugye, rendkívül súlyosan aggályos, hiszen azok a bírók, akik versenyjo gi perekben ítéletet mondanak a GVH határozatairól, ezen intézmény védőszárnyai alatt élnek lényegében, és nem titkolt támogatásban részesülnek. Ilyen körülmények között valóban aligha lehet csodálkozni azon, hogy a GVH és a bírók a versenytörvény rendelke zéseit többnyire azonosan értelmezik. Tehát röviden még arra is utalni szeretnék a végén, hogy a versenytörvény szerint a versenykultúra letéteményese és egyben finanszírozója is a Versenyhivatal. A beszámoló 305. pontjából egyértelműen kiderül, hogy kieme lt jelentőséget tulajdonít a GVH a saját beszámolójában szereplő ajánlásokkal kapcsolatban azok nyomon követésének. Feljogosítva érzi magát, hogy a parlamenttől, a kormánytól számon kérje a versenykultúrát, ami pedig aligha más, mint a multiglobális érdekk örök libertinista gazdaságpolitikájának érvényesítése. ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megkérdezem képviselő urat, kérie egy perccel való meghosszabbítását. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Tényleg egy félpercnyi rész maradt. Köszönöm szépen a lehetőséget, igen. ELN ÖK (Balczó Zoltán) : Egy perc lehetősége van. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Végül, de nem utolsósorban az abszolút egyoldalúságot szolgálja a versenytörvény 36. § (2) bekezdésének c) pontjában olvasható szabály: évenkénti elnöki beszámoló az Országgyűlésbe n, ahol a parlamentnek igazából véleménynyilvánítási, utasításadási, helybenhagyási jogköre nincs a jelentéssel kapcsolatban. Magyarul akkor lennénk igazán alkalmasak arra, hogy érdemben foglalkozzunk ezzel a súlyos, a nemzetgazdaság, a nemzet számára font os kérdéssel, ahogy már szintén utalt rá Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, vitára próbálva ösztönözni kormánypárti képviselőket, ha egyrészt érdemi vita folyna, végül legyen lehetősége arra az Országgyűlésnek, hogy véleménynyilvánítási, utasításadási és he lybenhagyási jogköre legyen. Éppen ebből fakadóan versenypolitikai irányelveket is ki kellene adni az Országgyűlésnek minden évben, és annak kötelező jelleggel kellene alkalmazódnia a Versenyhivatalra.
