Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 14 (154. szám) - Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÖDECS BARNA (Jobbik): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
7549 ELNÖK (Lezsák Sándor) : A honlapon megjelent. (Farkas Gergely: Van még egy.) Még egyet? BÖDECS BARNA (Jobbik) : Igen. 10 óráig lehessen beadni kapcsolódó módosító indítványt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Jó, mert a Farkas Gergely által beadott megjelent a honlapon, tehát rendben van. (Bödecs Barna: Van még egy folyamatban!) De ha van egy vagy több, akkor a napirend végéig be lehet adni a módosító indítványokat. A részletes vitát akkor zárjuk majd le. Hozz ászólásra következik Lendvai Ildikó képviselő asszony. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Elsősorban a 14., 20. és 23. számú módosítókkal szeretnék foglalkozni; ezek a Nagy Imreérdemrenddel kapcsolatosa k, de érinteném a 13., 16., 18. és 29. számúakat is, ezek a Szent Istvánrenddel és a Corvinlánccal kapcsolatosak. Ha megengedik, előbb a kevésbé súlyosnak érzett módosítókról mondanék röviden valamit, hogy rátérhessek a mondandóm lényegére. Tudom, hogy a mikor a négy előterjesztő képviselő úr beadta ezt a törvényjavaslatot, teljesíteni kívánván az alaptörvény egyik kívánságát, még békésebb időket éltünk. Ma egy kicsit faramuci helyzet, hogy az éjszakai órán a szimbolikus értelemben nagyon fontos címerről, zászlóról, kitüntetésekről vitatkozunk, és azt sem tudjuk, hogy vane költségvetés, de az élet ilyen. Amiért idehozom mégis ezt a két, látszólag össze nem függő dolgot, az az, hogy éppen ilyen drámai helyzetekben talán különösen fontos, hogy szimbolikus te rületen, ahol mindnyájan engedhetünk egymásnak nem értékekben, hanem gesztusokban, ott próbáljunk olyan szabályozást hozni, ami nem újabb vitát teremt, mert lesz konkrét dolgokról még épp elég vitánk a közeljövőben. Ebből a szempontból értem én, hogy termé szetesen minden kormányzatnak vagy egy értékszemlélete, és helyeslem is, hogy legyen. Ebből a szempontból értem, hogy időről időre esetleg új kitüntetésekkel vagy régi kitüntetések felelevenítésével akarnák kiegészíteni az állami kitüntetések sorát. (21.20 ) Ezekről lehet is értelmes vitát folytatni, ennek van helye, hiszen nyilván vannak azonos, de vannak különböző értékeink. Ezt normális és jó vitának tekintem, ehhez fogok kapcsolódni a már említett 13., 16., 18. és 29. ajánlásszámokkal. De van olyan, amib en kár a vitát elkezdeni, kár esetleg akaratlanul sebeket, félreértéseket vagy éppen nagyon is jól érett szándékokat belefoglalni a törvénybe, amelyek nem nagyon számíthatnak konszenzusra. Ezt az utóbbi esetet fogja kimeríteni a Nagy Imreérdemrend terveze tt megszüntetése kapcsán született 14., 20. és 23. módosító indítványunk. Előbb azokról beszélek, amelyekről szerintem normális vitát lehet lefolytatni. Értem, hogy szerettünk volna egy olyan kitüntetési hierarchiasort állítani, aminek a magyar Szent Istvá nrend kerül az élére, és általában Szent István alakjából vezethető le, ha nem is minden, de számos kitüntetés. Azt is értem és el is fogadtam azt az érvelést, hogy a Szent Istvánrend fölélesztése ellen nem jó ellenérv, hogy körülbelül az utolsó stockban vagy az utolsó előttiben, ’43ban, éppen Ribbentrop, Göring és Ciano kapta meg. Igen, igaza van az előterjesztőknek, nagyon sok kitüntetést szeplősítettek meg az idők folyamán, és kapta olyan is - hiszen éppen ezért hangzott el az előző hozzászólás is, mo st nem annak tartalmával vitatkoznék, bár arra is lehet még mód , mert változnak az értékszemléletek. Ma már a Kossuthdíjasok sorában sem szívesen látunk egykét olyat, mondjuk, Gerő Ernőt biztosan nem, aki pedig Kossuthdíjas, de ezért még nem kívánom a Kossuthdíjat eltörölni.
