Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 14 (154. szám) - A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
7542 vagyonról szóló sarkalatos törvényjavaslatot, amely kiemelten védendő vagyoni elemként nevesíti vizeinket, ivóvízkincsünket, a vízi közmű műszaki rends zereket és az állami tulajdonú víziközműszolgáltató gazdasági társaságokat. A javaslat - összhangban a kormány nemzeti vagyonra vonatkozó koncepciójával - több száz milliárd forint értékű közművagyon végleges nemzeti tulajdonba helyezését, a húsz év alatt szétszórt közműtulajdon egybegyűjtését célozza. A tervezethez beérkezett összesen 43 módosító és 3 kapcsolódó indítvány áttanulmányozása után megállapítható, hogy a közművek tulajdonlásával kapcsolatos rendelkezéseket érintően egyetlen módosító indítvány sem érkezett be. Ebből arra lehet következtetni, hogy a javaslat tárgysorozatbavételekor még megfogalmazott, megalapozatlan privatizációs félelmek megnyugtatóan eloszlottak. Több képviselőtársam részéről vetődött fel, hogy miért is különül el a víziközműágazat hatósági felügyelete a vízügyi igazgatás rendszerétől. E felvetés kapcsán két lényeges szempontot szükséges tisztázni. Az egyik az, hogy bármely meglepő, a javaslatban megjelölt kéttucatnyi hatáskört, feladatot ez idáig egyetlenegy jogszabály sem ne vesítette az árhatósági jogkör kivételével, ennek megfelelően a hatáskörök áthelyeződéséről sem lehet beszélni. A vízügyi területről egyedül az öt állami vízműtársaság árhatósági feladatai kerülnek át a nemzeti fejlesztési miniszterhez, azonban ezt az orsz ágosan egységes árképzés igénye mindenképpen megkívánja. A kormány a Széll Kálmántervben célul tűzte ki a közműszolgáltatási tevékenységek árhatósági feladatainak egyetlen hatósághoz rendelését. A javaslat szándékosan nem érint vízügyi műszaki vagy akár vízminőségi kérdéseket konkrét szabályozás formájában. A törvény a víziközműszolgáltatásra kizárólag mint állami monopóliumokat érintő gazdasági tevékenységre tekint annak érdekében, hogy az elérhető leghatékonyabb módon tegye lehetővé a víziközműszolgál tatás megszervezését, hatósági felügyeletét. Az ivóvíz minőségének megfelelőségi paramétereit vagy egy szennyvíztisztító telep létesítésének eljárási és egyéb feltételeit a vízügyi igazgatás kellő módon szabályozza, és az intézményrendszerrel lefedi, így e kérdésekkel jelen törvényjavaslatnak nem kell foglalkoznia. Tömören azt is mondhatjuk, hogy ahol a vízügyi szabályozás véget ér, ott kezdődik a víziközműszolgáltatás szabályozása. A törvényjavaslat vitája során az előterjesztő számos ésszerű és hasznos m ódosító indítvány elfogadását támogatta, illetve támogatja, amelyek között több, ellenzék köréből érkező indítvány is szerepel. Meggyőződésem, hogy ezek a változtatások tovább erősítik a képviselő úr által jegyzett indítványt. Van a javaslatnak azonban egy olyan eleme - és ez a módosítókban is megjelenik , amely rendkívül széles vitát váltott ki: a törvény által megkívánt üzemméret ügye. Abban a széles körű az egyetértés, hogy a víziközműszolgáltatást felelős módon, hatékonyan kell megszervezni, hiszen má sképp nem lesz mód arra, hogy az elöregedett, együttesen több ezer milliárd forint értékű közműhálózatok évtizedek óta elmaradt felújítását a lakosság által megfizethető árszínvonal mellett biztosítsuk. Az üzemméret kapcsán számos pró és kontra érv hangzot t el. Nem vonom kétségbe, hogy vannak példái az országban a példás minőségű üzemeltetésnek kisebb üzemméret esetében is, ahogy igaz az is, hogy nem önmagában a méret határozza meg egy víziközműtársaság szolgáltatási színvonalát. Nem szabad azonban ezt a t ényt összekevernünk azzal, hogy a víziközműszolgáltatás költségeinek 7580 százaléka közgazdasági értelemben úgynevezett fix költség, amelynek a költségösszetevők szolgáltatási díjakra való hatását leginkább üzemszervezési eszközökkel lehet hatékonyan csö kkenteni. Húsz éve szőnyeg alá söpört probléma, hogy az ágazatot agyonnyomja a keresztfinanszírozás terhe. Az elmúlt évtizedek alatt általános gyakorlattá vált, hogy a víziközműszolgáltató társaságok tevékenységei közé a legkülönfélébb forrásigé nyes helyi feladatokat emeltek be a fürdők üzemeltetésétől a városüzemeltetésig. A közművek felújítását célzó koncessziós és bérleti díjak
