Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. szeptember 26 (113. szám) - Az igazságszolgáltatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
696 most mivel indokolják, hogy ez mégi s mindenáron szükséges volna. Úgyhogy ezekkel a fenntartásokkal, mivel az alapjogszabály, a kiemelt jelentőségű ügyek megalkotására vonatkozó törvény garanciális szabályokat sért, és nem egyeztethető össze az új alaptörvénnyel sem, ezért annak a módosítás ához sem tudunk hozzájárulni, fenntartva azt, hogy egyébként ennek a javaslatnak vannak szükségszerű, ésszerű elemei, de az egész intézmény miatti aggályunk okán nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban és az LMP p adsoraiból.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Schiffer András képviselő úr következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, frakcióvezető úr! DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elhangzott már az előbb az, hogy megint egy korrekciós törvénnyel van dolgunk. Megint egy olyan törvénnyel van dolgunk, hogy az itt megszokott parlamentáris törvényalkotási eljárásban törvényszerűen adódnak hibák, amelyeket hónapokkal később kell korrigálnia az Országgyű lésnek. Ha ez így van, akkor különösen aggályos ennek a törvényjavaslatnak az elkészítési folyamata, hogy ha már egyszer az Országgyűlés elkövetett egy hibát, akkor legalábbis aggályos az, hogy utána ez a korrekciós törvényjavaslat úgy kerül tárgyalásra, h ogy aznap délelőtt kapja meg a bizottság, tehát újra alig van arra érdemi lehetőség, hogy az Országgyűlés ezt valójában megvitassa. Arról nem is beszélve, hogy azért az egész magyar jogalkotási rendszer nem véletlenü l alapul arra, hogy a kormány készíti elő a törvényjavaslatokat, hiszen ebben az esetben van egy pluszszűrő a parlamentáris rendszert megelőzően, nevezetesen közigazgatási egyeztetéseken az Igazságügyi Minisztériumban lehet precizírozni egyegy törvényjava slat szövegét. Nem ez történt, éppen ezért azt megelőzően, hogy itt a törvényjavaslat érdemi vitájába belebocsátkoznék, azért azt felvetném, hogy legalábbis hiányoznak a garanciák arra, hogy a korrekciós törvény korrekciójára nem kerüle véletlenül sor pár hónap múlva. Akkor, amikor ilyen sebtében terjesztenek elő képviselők önálló indítványokat azzal, hogy azt már aznap délután a parlament érdemben tárgyalja, ez magában hordozza a hiba lehetőségét. A parlamentáris játékszabályok, írott és íratlan játékszab ályok betartása nemcsak azért fontos, mert ezzel lehet megőrizni a parlamentáris demokrácia tekintélyét, nemcsak azért fontos, amit az iménti vitában elmondtam, hogy így lehet legalábbis csökkenteni a különböző lobbicsoportok nyomásgyakorló erejét; azért i s fontos ezeket az eljárási szabályokat betartani, mert ezzel egész egyszerűen az egész magyar jogrendszer minőségét tudjuk megőrizni. Akkor, amikor így terjesztenek elő törvényjavaslatokat, gyakorlatilag generálják azt a helyzetet, hogy az Országgyűlés mu nkáját folyamatosan korrekciós törvények tömege fogja terhelni. A törvényjavaslat 1. §a, amely a választottbíráskodási rendszeren próbál változtatni, azt gondolom, irányát illetően helyeselhető. Valóban, az államnak, ha úgy tetszik, mint tulajdonosnak van abban felelőssége, hogy az állami szerveket, a közpénzekkel, közvagyonnal gazdálkodó szerveket ne engedje olyan pályára lépni, ahol adott esetben külföldi jog alatt, horribilis összegeket kifizetve egyes ügyvédi irodáknak, kell érvényesíteni a köz igazát. Tehát általánosságban a törvényjavaslatnak ezt a célját én nem szeretném vitatni, de azért lenne a konkrét megoldással kapcsolatban egykét megjegyzésem. Ha az állam jó gazdaként eljárva meg kívánja kímélni a közvagyonnal gazdálkodó cégeket, szerveket att ól, hogy mondjuk, Los Angelesbe repüljenek el a kaliforniai jog alá vetve magukat pereskedni, akkor először is nem gondolom, hogy ezt az egyébként helyeselhető közérdeket a választottbírósági törvénynek a módosításával kellene érvényesíteni. A helyes jogi megoldás az lenne, hogy a közpénzügyi joganyagban kellene érvényesíteni azt, hogy a jövőben ilyen jellegű kikötéseket közpénzekkel, közvagyonnal gazdálkodó szervek nem tehetnek.
