Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - A befektetésialap-kezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
6632 S mintha ez nem is fájna, mintha észre se vennénk, de ugyanakkor pénzről és a fi skális oldalról van szó. Ismétlem, tisztelt Országgyűlés, nem szeretném, ha ez félreértődne, és ettől a törvényhozótól, ettől a professzortól, közgazdásztól valaki azt idézné, hogy a pénzre való odafigyelés ellen szólok, hanem az arányokra szeretném felhív ni a figyelmet. Ez aztán fényt vet olyan témákra is, mint amit képviselőtársam mondott az előbb, nemzetbiztonsági szempontokra. Hát persze, hogy nagyon fontos! Ugyanakkor, ha többet tud a világ a magyar gazdaságról, akkor az nekünk jobb, tisztelt Ház. Miér t jobb? Mert a magyar potenciál jó, világviszonylatban is. Ha a világ jobban tudná ezt, akkor inkább kívánkozna idejönni az a befektető, nem pedig kimaradni abból a lehetőségből, ami Magyarországon lenne. Különösen az ember, a munka termelékenysége. Ha így látjuk a dolgokat, akkor - ahogy hallottuk Márton Attila képviselő úrtól, nem látom már őt itt, az ő bizottsági beszámolójában, úgy látszik, ezeket az arányokat érezte az ő bizottsága - jobb volna, ha erre jobban odafigyelnénk. Hogy ennek a mostani fölsor olásomnak ehhez a törvényhez mennyi a hozzájárulása? Hát valamennyi, remélem. De azt bizonyosra veszem, hogy amikor ennek a témának az alkalmazása sorra kerül, és a következő ilyen témájú törvényalkotásokra sor kerül, akkor ezekre a gondolatokra mégiscsak szükség lesz, mégiscsak hasznosak lehetnek. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szó t, elnök úr. Azt hiszem, hogy nem is kaphattam volna jobb végszót, mint az általam nagyon tisztelt Horváth János képviselő úrtól amit kaptam. Valójában erről akartam beszélni. Ahogy Józsa képviselő úr a vezérszónoklatában elmondta, nem a törvénnyel van ala pvető problémánk, hanem azzal a környezettel, ami körülötte van. És arra akarjuk fölhívni a figyelmet, hogy hiába lesz egy jó törvényünk, amely formálisan garanciát ad a befektető, a vagyonkezelő részére, amikor azt tapasztalják a mögöttünk lévő időben, ho gy Magyarországon a jogbiztonsággal bizony problémák vannak. Nem akarom az időnket húzni, mert nagyon kevés van, de a már említett magánnyugdíjpénztári vagyon, ami - azon túl, hogy lenyúlták - úgy szépen szőrénszálán el is tűnt, és miközben azok, akik el olvassák ezt a törvényjavaslatot, azok talán azt is megértik, hogy a magánnyugdíjpénztár egy ilyen befektetési alapként működő rendszer volt, amely a kisember havonta berakott pénzét próbálta meg kamatoztatni. S hogy mennyire igaz, hogy még országgyűlési k épviselőknek sincs fogalmuk arról, hogy mit jelent egy befektetési alap, erre azt tudom mondani, hogy nemrég egy vagyonvizsgálatban vettünk részt a mentelmi bizottságban, és bizony a képviselők, hiába a könyvelt adatok, egyszerűen nem tudnak mit kezdeni eg y cégtulajdon és egy befektetési alapban lévő pénz között, holott a kettő között lényegi és óriási különbség van. Mert egy cégtulajdonos rendelkezik arról, ami, aki pedig a befektetési alapba elhelyezte a pénzét, az egyet tehet: vagy visszakéri, vagy türel mesen vár évről évre az osztalékra. Ilyen szempontból ehhez a törvényjavaslathoz azt tenném, hogy tényleg kereknek látszik, mert még az adózási jogszabályokat is hozzárendeli azzal, hogy azt hiszem, 15. számú melléklettel azokat a szálakat is megpróbálja e lvarrni, amelyek érdekesek abból a szempontból, hogy aki évről évre osztalékra tesz szert, vagy kamatot kap - bocsánat, ez más kifejezés , az az adózási kötelmeinek fegyelmezetten és szabályszerűen eleget tegyen, mert az alapkezelő köteles lesz adatokat s zolgáltatni a Nemzeti Adóhivatal számára. Abban is egyetértünk Horváth képviselő úrral, hogy a magyar gazdaságnak olyan nagy szüksége van minden tőkére, mint egy falat kenyérre. Növekedésünk egyik záloga az, hogy hogyan tudunk újabb forrásokat teremteni. A kormány a figyelemelterelő kampányában szinte rendre arról beszél, hogy hogyan és milyen formában teremt pénzt a kis- és közepes vállalkozások számára, ami a
