Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - A nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
6598 településen való nyelvhasználati jogának biztosítása érdekében, illetve ennek a passzusnak a pontosítása érdekében. De engedje meg, hogy most a fontosabb pontokon szaladjunk végig, illetve egykét dologról akkor ejtsünk szót, egykét dologhoz hadd szóljak hozzá. A 15., 16., 17. ajánlási ponthoz elsősorban, illetve itt a 15., 16. pon tot szeretném kiemelni. Itt rögtön elmondanám, hogy az elutasítás indoka több esetben az volt, hogy ezt más törvény is tartalmazza, vagy majd valamikor egy másik törvényben fogjuk tárgyalni az itt általam javasoltakat, amivel több esetben egyébként az előt erjesztő elmondta, hogy egyetért, de nem tartják célszerűnek, hogy ebben a törvényben szerepeljen. Nos, úgy gondolom, államtitkár úr, hogy ha most egy tüzetesebb vizsgálat alá vennénk a teljes magyar jogrendszert, akkor azért fogunk benne egy jó néhány oly an dolgot és jó néhány olyan kitételt találni, ami adott esetben több különböző törvényben is szerepel, nem hiszem, hogy bármelyik törvénynek a minőségét ez lerontaná. (16.40) Például nézzük akkor itt az eskü kérdését! Több olyan javaslatot tettünk, aminek szimbolikus jelentősége van. Sokszor elmondtam, egy mondatban engedjék meg még egyszer: a nemzetiségi jogoknak és az ezzel kapcsolatos törvényalkotásnak számunkra egyik rendkívül fontos nézőpontja az, hogy a környező országokban élő magyarok jogait ez hog yan érinti, az ő jogaikért folytatott küzdelemhez ez milyen példát jelent. És egyáltalán, az egész magyarországi nemzetiségi kérdés megítélését és általunk fontosnak tartott dolgok támogatását is abból a szemszögből is vizsgáljuk, hogy az áttételesen milye n hatást gyakorol, milyen formában hat az elcsatolt területeken élő magyar közösségekre. Ezért volt több olyan javaslatunk, ami úgymond szimbolikus értékű. Ilyen például az, amit az 5. § (3) bekezdésében javasolnak, és amit nem támogattak, bár elmondták, h ogy egyetértenek vele. Ez azzal egészíti “az Országgyűlésben a nemzetiséghez tartozó képviselő az anyanyelvét is használhatja” sort, hogy a képviselő az esküt az anyanyelvén is leteheti. Ez tényleg egy szimbolikus dolog, azt hiszem, gondolva egyébként arra , hogy nem olyan régen, azt hiszem, az előző választáson volt, amikor óriási botrány volt belőle Romániában, hogy az egyik RMDSZes szenátor magyarul tette le a képviselői, illetve a szenátori esküjét. Ez címlapon volt, és a román nacionalista sajtó ezen p örgött heteken keresztül: tessék már itt tudomásul venni, hogy itt Romániában vagyunk, itt mindenkinek románul kell beszélni, s a többi, s a többi. Én úgy gondolom, a törvény szellemiségéből egyébként adódik, hogy ha a nemzetiséghez tartozó képviselő az Or szággyűlésben az anyanyelvét használhatja, úgy gondolom, ebből adódik, hogy az esküt is leteheti. Mindenesetre gesztus értékűnek tartottuk volna ezt itt kikötni. Erre az volt a válasz, hogy az anyanyelvhasználat kérdése az Országgyűlésben nem e törvény hat álya alá tartozik. Akkor meg mondtam, hogy akkor meg akár az egész mondatot ki lehetne a törvényből húzni, mert nyilván e szerint a logika szerint ennek sem kellene itt lennie. Ugyanez vonatkozik a 16. ajánlási pontra, ahol hasonló módosítást, illetve beto ldást javasoltunk. A helyi önkormányzat képviselőtestületében a nemzetiségi képviselő anyanyelvét is használhatja; szintén javasoljuk annak elfogadását, hogy képviselői esküjét anyanyelvén is leteheti. Mind a kettőt támogatta egyébként a nemzeti összetart ozás bizottsága, ezt szeretném hangsúlyozni. A 17. ajánlási pont a javaslat 5. § (5) bekezdését módosítaná. Itt a szimbólumoknál már sokkal többről van szó. Én ezt elmondtam az általános vitában is, államtitkár úr, kiemelve, hogy a törvény egyik sarkalatos pontját látjuk abban, hogy a nemzetiségi jogok biztosítását mihez köti a javaslat, vagy egyáltalán kötie valamihez. Több helyen szerepel a számunkra teljesen megfoghatatlan és egyébként rendkívül veszélyesnek tartott: a népszámlálás alapján és a nemzetis égi önkormányzatok kérésére, illetve indokolt igényének megfelelően kell ilyen és ilyen nyelvhasználati jogot biztosítani. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: tessenek elgondolni, ha most a szlovák vagy a román parlamentben lennénk, és a szlovák vagy a rom án parlamentben beterjesztenének az ottani kormánypártok egy olyan javaslatot, amely a magyar közösség nyelvhasználati jogait “indokolt
