Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
6561 Móring József Attila váltja fel.) Tudom, önök erre azt mondhatják majd, hogy persze az eljárási jogi törvényben még lehet ezeket pontosítani, csak ugye az a baj, hogy az elj árási törvény teljesen tudatosan nem együtt van tárgyalva ezzel a javaslattal, ami önmagában procedúrásan szerintem teljesen elfogadhatatlan, hiszen nem tudjuk pontosan, hogy amit megszavazunk, annak milyen konzekvenciái lesznek, hiszen a másik törvényben még simán hozzá lehetne nyúlni. Tehát a minimum, amit ebben a rendszerben meg kell tennünk, az véleményem szerint két olyan módosítás, ami tulajdonképpen megint egy kompromisszumos javaslat, hiszen az LMP egyébként teljes mértékben eltörölné ezt a rendszer t; egyrészt azt, hogy csökkentsük a szükséges ajánlások számát. Nem tudom, hogy miért kell Magyarországnak Európabajnoknak lennie az ajánlási számokat illetően, tehát az egy választópolgárra jutó ajánlások szükségességét tekintve. Ezt már elmondtam többsz ör, hogy messze Magyarországon követeli meg a legtöbb ajánlást a választási rendszer. Az egyetlen példa ugye Dánia, ahol egyébként nagyon bonyolult választási rendszer van, de vannak olyan körzetek, ahol egyéni jelölteknek is kell indulást szerezni, azonba n a parlamenten belüli pártoknak tilos ajánlásokat gyűjteni, tehát tulajdonképpen szabad a pálya, csak a parlamenten kívüliektől követeli meg a rendszer, hogy egy minimális társadalmi támogatottságot felmutasson. A javaslatunkban az szerepel, hogy 1500ról 500ra csökkentsük az ajánlások számát, és van egy másik szempont, ami egyszerre könnyítés, tehát a politikai sokszínűséget segíti elő, másfelől meg egy teljesen logikus szabály. Ez pedig az, hogy az égadta világon semmi nem indokolja azt, hogy egy államp olgár egy jelöltet tudjon támogatni, hiszen az ajánlás nem egy szavazat. Az ajánlással azzal járul hozzá az állampolgár, hogy az a jelölt meg tudja magát mérettetni. Ettől ő még szavazhat egy másik pártra, szavazhat egy másik jelöltre, lehet az ő számára f ontos az, hogy minél több jelölt közül lehessen választani, nem is biztos, hogy az ajánlási periódusban a kampányoló tudja, hogy kire akar majd szavazni. Miért ne támogathatna több jelöltet? Egyébként szintén nemzetközi tapasztalat már az, hogy a legtöbb o rszágban, ahol ajánlásokat kell gyűjteni, nincsen ilyen megkötöttség, nem látom be, hogy ez miért lenne logikus. Végül a negyedik olyan fontos pont, amiről szerintem meg kéne fontolni a javaslatunkat. Itt is egy kompromisszumos javaslattal állunk elő, tehá t nem az LMP eredeti javaslatát, hanem egy, az önökéhez már jobban hasonlító javaslatot teszünk, ez pedig a kétfordulós választási rendszer kérdése. Annyiban mondom, hogy kompromisszumos, hogy az LMP eredeti választójogi koncepciójában az szerepelt, hogy a jelenlegi szabályozást tartaná meg, tehát ahol az első három jelölt juthat tovább, illetve amennyiben több jelölt is eléri a 15 százalékot, akkor azok, akik 15 százalék fölött szerepeltek. (14.10) A javaslatunk, amit most benyújtottunk az önök törvényjava slatához, már azt mondja, hogy mindenképpen az első két jelölt jusson tovább. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, hogy nehogy azt gondolják, hogy mi azért szorgalmazzuk ezt a módosítást, mert abban bízunk, hogy valamilyen pártok közötti együttműködés rév én az LMP, mondjuk, visszaléptetésekkel esetleg nagy számban tud egyéni mandátumokat nyerni. Ebben a javaslatban papírforma szerint, a jelenlegi közvéleménykutatási adatokat figyelembe véve nagy valószínűséggel egyetlenegy jelölttel se jutna be a második fordulóba, ezzel együtt is azt gondolom, hogy a második forduló mellett számos érv szól. Az egyik érv az, hogy a kétfordulós rendszer kikényszeríti azt, hogy az, aki a többségi elv szerint megkapja a mandátumot, az valóban az állampolgárok többségének a sz avazatát bírja. A jelenlegi rendszerben ad absurdum valaki 3 százalékkal is lehet egyéni képviselő, ha az összes többi jelölt ennél is kevesebbet kapott. Nyilván ez nem túl reális, de az abszolút reális, hogy valaki 3035 százalékkal egyéni mandátumot szer ezzen, és azt kell mondjam, hogy ez elég valószínű, ráadásul főleg a Jobbik esetében, amelyről könnyen elképzelhető, hogy bizonyos válságrégiókban az
