Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
6527 Nos, akkreditáció sokféle van, megnéztük a nagyvilágban. Akkreditációs testület lesz, éppen a minőség védelme érdekében. Nagyon s ok hozzászólás módján és mentén alakult az Akkreditációs Bizottság összetétele. Nem állítom, hogy a következő napokban nem érkezik még százszámra ezzel kapcsolatos módosító javaslat, de elvitatni a kormány jogát, hogy ő is küldjön az Akkreditációs Bizottsá gba tagokat, azt az említettek miatt a meglátásunk szerint egyszerűen nem lehet. A miniszter úr fontosnak tartotta a zárszavában említett két téma egyikeként a nyelvvizsga kérdését és az idegennyelvtudást megemlíteni. Azért teszem ezt én is, mert talán a legtöbb hozzászólás ezzel kapcsolatos volt. A történelmi múltat ismerjük, a jelent is. A jövőt nem látjuk, csak sejtjük, és akarjuk azt, hogy egy olyan versenyképes országot építsünk, amely a nagyvilágban is helyt tud állni. Régi felismerés ez, gróf Klebel sberg Kunó is felismerte, hogy Magyarország nem fog tudni boldogulni akkor, ha az értelmiségi réteg nem beszél nyelveket, ha nem tud kommunikálni a környező világgal. Ebből következik az a szempont, amelyből nem engedhetünk - nem engedhetünk , hogy a dipl omás emberek legalább egy, de az európai normát követve minél előbb két nyelven tudjanak kommunikálni a környező világgal. Ezért át fogjuk rendezni, már elkezdtük, a közoktatás rendszerét is. Igazuk van mindazoknak, akik azt mondják, hogy ott kell a nyelve t tanítani. Persze, mi is tudjuk, csak éppen jelen pillanatban, akik már bent vannak a felsőoktatás rendszerében vagy a diplomaszerzés küszöbén, ők már nem mennek vissza a közoktatásba. Tehát egy nehéz átmeneti időben vagyunk, ahol orvosolni kell azokat a személyes emberi sorsokat is, akik nem kapcsoltak időben, pedig megtehették volna, mert ez 20 év óta téma, hogy nyelvvizsgához kötött lesz a diploma, csak mindig tologattuk magunk előtt a határidőket. Itt szeretném kijelenteni, hogy miután megtesszük azoka t a kompromisszumokat, hogy befogadjuk azt a javaslatot, amely ismét egy újabb haladékot ad a 40 éves nemzedéknek, ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Ugyanakkor természetes, miután egy emberközpontú, humánus kormányzásnak vagyunk a hívei, hogy a zok számára, akiknek olyan részképességzavaruk van, ami miatt nem várható el tőlük, hogy idegen nyelven kommunikáljanak, meg fogjuk találni a megoldást, hogy számukra a kivétel lehetősége biztosított legyen. De kérdezem: 30 ezer, 40 ezer részképességzavar os diplomás ember van ebben az országban? Egy csudát! Olyan rendszer van a hátunk mögött, amely nem kényszerítette, nem várta el a diplomaszerzést, és bizony jól tudjuk, ez viszont már pszichológiai tény, hogy 30 éves kor fölött a nyelvtanulás sokkal nehez ebb. De itt is szeretném elmondani, bárkinek, aki hallgatja az adást, vagy később olvasni fogja az elhangzottakat: a fiatalok, akiknek olyan szándékuk van, hogy diplomát szerezzenek, tanuljanak idegen nyelvet, minél előbb és minél többet, mert ez a diploma szerzésnek, mi több, 2016tól az egyetemre való jelentkezésnek előfeltétele lesz; éppen azért, mert jól tudjuk, hogy a középiskolás kor végéig intenzív a nyelvtanulási kapacitás, utána bizony lelassul az ember ilyen képessége, egykét kivételes embertől ép pen eltekintve. Vissza kell utasítanom azt a megjegyzést, hogy szétvertünk jól működő rendszereket. Itt a képviselő úr a nulladik nyelvtanulási évfolyamra utalt. Nem vertük szét, a közoktatásiköznevelési törvény továbbra is biztosítani fogja, de nyilván ö n is tudja, hogy a nulladik nyelvi évfolyamot elvégzett tanulók nem hoztak olyan arányban többlet nyelvtudást, mint ami joggal elvárható lett volna. Ezért minőségi kritériumhoz kötjük ott ezeknek a meglétét. A következő téma, amelyről szólni szeretnék, a p edagógusképzés. És itt bizony vitám van a kormánypárti képviselőtársammal is, aki a pedagógusképzés gyakorlati évét kifogásolja. Hiller Istvánnak hívták az oktatási minisztert, akinek az idejében vagy talán az elődje idejében hozták meg azt a jogszabályt, amely a pedagógusképzést fél év gyakorlati idővel kiegészítette - nagyon helyesen tette. Az egyik legpozitívabb intézkedés volt. A fél év gyakorlati idő szükséges, de talán nem elégséges. Erről szóltak az előző évek komoly tanulmányai, a Zöld könyv, a Szár ny és teher, mindenféle pedagógusképző konferencia, és minden szakember gyakorlati megállapítása, hogy a pedagógusképzésben a gyakorlati tudás nagyonnagyon
