Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 7 (149. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
6525 nagy aktivitást vál tott ki a képviselők részéről. Ez önmagában inkább a témának a fontosságát mutatja, és nem a minőségét jelzi, megkockáztatom, sem pozitív, sem negatív irányban. Azt azért jó érzés volt hallani, hogy a felsőoktatási törvény kapcsán olyan személyek is, akik az elmúlt másfél évben azért nem kímélték önmagukat és minket sem attól, hogy negatív minősítő jelzők zuhatagával öntsék le ezt a törvényt, azért most sokkal mértéktartóbban elismerték annak erényeit, miközben természetesen kritikát is gyakoroltak. Fájdalo m, hogy ezt nem tették a köznevelési törvénnyel kapcsolatban, de természetesen a személyes véleményüket respektálják. Ugyanakkor az az észrevétel, hogy ahelyett, hogy a korábbi törvény szellemiségét próbálnánk megmenteni, ezt inkább dicséretnek foghatnánk fel, hiszen azért tavaly áprilisban az ország úgy döntött, hogy komoly változtatásra szorul ez az ország, így a nagy rendszerek is. Ebből bizony az következik ránk nézve, törvényalkotókra nézve, hogy nem az volt a dolgunk, hogy a korábbi 2005ös törvény sz ellemiségét átmentsük, hanem keressük meg azokat a pontokat, ahol változtatásra van szükség, és úgy hiszem, hogy ezt meg is tettük. Nem véletlen, hogy az ellenzék részéről pont ezek a pontok kapták a legtöbb kritikát, és nyilván fogják is a jövőben, amely egyértelműen következik a nem azonos látásmódunkból, de a világ már csak ilyen, a demokrácia az ilyen, hogy különböző vélemények együttélését is el kell fogadni. Egy ilyen komoly véleménykülönbség, amely a köznevelési törvény kapcsán is előkerült, és itt i s előkerül, hogy kormányrendeletek sokaságára van szükség ahhoz, hogy a felsőoktatási rendszer működőképes legyen valóban. Itt egy alapvető szemléletbeli különbség van a kormánypártok és az ellenzék között. Mi azzal, hogy nem akarjuk részletszabályokkal gú zsba kötni a felsőoktatás egészének működését, ebben megjelenik egyrészt a felsőoktatás szereplői iránti bizalom, másrészt az a szándék, hogy ne kelljen a felsőoktatási törvényt, mint az egész rendszer működésének kereteit kijelölő legfontosabb jogszabályt időről időre módosítani, mert az nem jó. Az jogbizonytalanságot kelt, az kiszámíthatatlanságot idéz elő. Ezért hiszünk abban, hogy jobb az a kerettörvény jelleg, amely a kereteket stabilan, hosszú évekre stabilan kijelöli, amely kinyitja a lehetőségeket t öbbféle irányba, és a részletszabályokat pedig kormányrendeletben fogjuk rögzíteni. Ugyanezt az elvet követtük és követjük a köznevelési törvénynél és más egyéb törvényeknél is. Most akkor néhány, gyakran idézett témáról. Természetesen egy négyórás vitában elhangzott valamennyi részletre válaszolni nem fogok tudni, de talán a csúcspontokat sikerült kiemelnem. Akárcsak az általános vitában, itt is azzal szembesültünk, hogy elég sokan érintették azokat a finanszírozási, illetve költségvetési kérdéseket, amely ek szorosan véve nem jelentik tárgyát a felsőoktatási törvénynek. Azért működnek úgy az országok, így Magyarország is, hogy évről évre költségvetési törvények születnek, amelyek az adott időszak gazdasági lehetőségeinek a számbavétele alapján jelölik ki a nagy rendszerek költségvetési kereteit, hogy ne a szakmai törvényekben kelljen olyan szabályokat rögzíteni, amelyek évről évre változhatnak. Keretszámok éppen ezért soha nem szerepeltek és most sem szerepelnek a törvényben, ahogy ezt már sokszor elmondtuk. De az a számítás, amit itt az elmúlt órában hallottunk, hogy a jelenleg 360 ezernyi felsőoktatási létszámot, ha jól értettem, 150 ezerre kívánjuk csökkenteni, tisztelt képviselő úr, az egyszerűen téves. (Dr. Hiller István: Nem!) A 360 ezerben ma benne van nak azok, akik költségtérítést fizetnek, benne vannak a levelezők, benne vannak a nappali hallgatók. Ha semmi mást nem teszünk, csak évről évre felvesszük azt a körülbelül 4050 ezer hallgatót, akiket az állam finanszírozni fog teljesen vagy részben, és ez t megszorozzuk öttel, mert a felsőoktatás évei, ha a doktori iskolát is belevesszük, ennyi, már ez is több, mint 150 ezer, de akkor egyetlenegyet nem tettünk hozzá azok közül (Dr. Hiller István: 50 ezerrel kevesebb!) , akik saját költségen fognak tanulni. E zért ezek a számok nem igazak. Azért kell hogy ilyen határozottan elmondjam (Dr. Hiller István: Nem igaz!) , mert nem szabad, hogy ilyen számok maradjanak meg azoknak a fülében, akik ezt a vitát hallgatják. Nincs is ilyen célja a felsőoktatási rendszernek. (Dr. Hiller István: Csak
