Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 5 (147. szám) - A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - KAUFER VIRÁG (LMP):
6229 Tudják azt, hiszen az LMP többször elmondta már, hogy számunkra is a foglalkoztatáspolitika egyik kulcskérdése az esélyteremtés, illetve az, hogy a női foglalkoztatás siralmas arányait ma Magyarországon javítani lehessen. Friss KSHadat szerint ma Magyarországon a női munkanélküliség 17 százalékon áll, ami igen botrányos szám, különösen akkor, ha tudjuk azt, hogy ugyanakkor pedig a képzett női munkaerő, a felsőoktatásban a nők aránya sokkal magasabb, és az üzleti szférában is vezetői szinten nagyon sok női vezetővel találkozhatunk, illetve képviselőtársam itt mondja, hogy a bíróságokon is ezt lehet látni. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a családi munkamegosztás terén sem állunk igazán jól. Ma Magyarországon annak ellenére, h ogy mindkét szülő igénybe veheti a gyesgyed szolgáltatást, mindösszesen 4 százalékban veszik ezt igénybe az apák jelen pillanatban. Ennek következtében a nők több évre kiesnek a munka világából, és így az adatok szerint csak 50 százalékuk az, akik igazábó l sikeresen vissza tudnak térni a gyesgyed végével előző munkahelyükre. Ezek olyan adatok, amelyek a kormányoldalt és az ellenzéki pártokat egyaránt aggasztják, és ezzel kapcsolatban tényleg fontos lenne már olyan gyakorlati megoldásokat találni a törvény kezés, illetve a végrehajtás szintjén, amelyek tényleg segítik azt, hogy elérjük a népesedésnövekedést és a családbarát foglalkoztatáspolitikát. Mi a munka törvénykönyve vitájában is javasoltunk már olyan módosító indítványokat, amelyek a női foglalkoztatá st, a kisgyermekes szülők foglalkoztatását véleményünk szerint, illetve északeurópai országok tapasztalatai szerint nagyban segítenék. Ezt itt, ebben a törvénycsomagban is megtesszük, a 6. és a 8. ajánlási pont alatt látnak önök ezzel kapcsolatosan példák at. De amit különösen a figyelmükbe szeretnék ajánlani, az a 29. ajánlási pont alatt található módosító indítvány, amelyet Szilágyi Péter és Ertsey Katalin képviselőtársaimmal jegyzek, és amely nemcsak a részmunkaidő lehetőségét nyitja meg, hanem a megoszt ott munkakörben történő alkalmazást is, amely a rugalmas vagy atipikus foglalkoztatási formák lehetőségét engedélyezné, illetve írná elő a munkáltató számára. A munka törvénykönyve vitájában is beszéltünk arról, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás kizáróla gos előírása nem segíti a nők munkaerőpiaci visszahelyezkedését. Nyugateurópai államokban lehet látni már azt, hogy a részmunkaidő tulajdonképpen egy csapdahelyzet a nők számára, amiből nagyon nehéz aztán a teljes foglakoztatásba visszakerülni. Magyarors zágon, illetve KeletEurópában általában elmondható, hogy a részmunkaidő olyan kevés jövedelmet hoz, ami miatt nem érdemes visszamenni, és tulajdonképpen nem fenntartható a család bevételeit tekintve az, hogyha az anya visszamegy dolgozni, és a gyermekgond ozást, gyermekellátást pedig valami olyan módon kell ellátni, ami pénzbe kerül. Úgyhogy véleményünk szerint - és ezt már a munka törvénykönyve vitájában is elmondtuk - a részmunkaidős foglalkoztatás, ennek előírása önmagában nem hoz majd megfelelő eredmény eket. Ehelyett arra kellene a munkáltatókat ösztönözni törvényi eszközökkel, hogy egyéni megállapodások szintjén atipikus foglalkoztatással, rugalmas foglalkoztatással, esetleg otthonról végezhető munkakörben alkalmazzák a kisgyermekes szülőket, akik vissz atérnek dolgozni, hogy megtalálják az életformájuknak, a gyermeknevelésnek legmegfelelőbb konstellációkat, formákat, illetve hogy természetesen a munkáltató igényeit is figyelembe lehessen venni. November 8án itt a Házban, a Felsőházi teremben volt Ékes I lona és Ertsey Katalin képviselőtársnőim elnöklésével egy “északi modell” konferencia, amelyen több skandináv ország nagykövete is részt vett, és ezen a konferencián arról volt szó, hogyan érték el az északeurópai államok ezt a magas arányú foglalkoztatás t, hogyan tudják a jóléti államot fenntartani, hogyan állnak ellen a válságnak, és hogyan tudták a népességfogyást is megállítani. Ezek a példák azok, amelyek előttünk állnak akkor, amikor az atipikus foglalkoztatásról beszélünk, illetve amikor a költségve tési vitában a gyermekellátásra fordított összegek növeléséről beszélünk. Ezek nagyon fontos kérdések, amelyeket itt, ebben a törvénycsomagban is érdemes tárgyalni.
