Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BALLA GYÖRGY (Fidesz):
5842 diktatúránál, akkor különbül is kell működnie. Viszont nem lehet szem elől téveszteni azt, hogy annak idején az Alkotmánybíróság azért hozott olyan határozatot, amilyen határozatot itt GaudiNagy képviselőtársam is idézett, mert ilyenek voltak az alkotmányos keretek. És ha húsz év után ez a p arlamenti többség kívánja megnyitni az elévülés kérdését, akkor bizony azzal is szembe kell nézni, hogy annak idején, 199192ben - jegyzem meg, az én akkori álláspontommal tökéletesen megegyezően - a legádázabb ellenfelei a ZétényiTakács törvénynek a Fid esz frakciójában ültek, és a legkonzekvensebb álláspontot az akkori elévülési törvénnyel szemben Szájer József és Orbán Viktor képviselték. Innentől fakad viszont az a problémája ennek a javaslatnak, hogy bár a kérdést fel lehet vetni, hiszen ebben Strasbo urg sem foglalt egyértelműen állást, hogy nyugodotte az elévülés a kommunista diktatúra évei alatt, de hogyan számolunk el az elmúlt 22 évvel, hiszen az elmúlt 22 évben többek között a Fidesz politikája miatt sem lehetett ebben a kérdésben rendet tenni. É ppen ezért mi egy olyan módosító javaslattal élünk, hogy az elévülés kezdő időpontja 1990. május 2a lehet, hiszen az elmúlt 22 évet zárójelbe tenni nem lehet. Végezetül szeretnék arra is utalni, meglehetősen furcsa, hogy miközben a múlt lezárásához éppen egy emelkedettebb törvényszöveg, egy emelkedettebb politikai vita, egymás szenvedéstörténeteire nyitott diskurzus szükséges, ez a törvény, amelyik az igazságtételre tett kísérletet is tartalmazza, álláspontom szerint eleve hibás kiindulóponttal, ez az átme neti törvény rendelkezik arról, hogy a kormányzati kudarcokat miként kívánja megfizettetni az emberekkel. Tisztelt Országgyűlés! A megfelelő jogalkotási kezdeményezés nézetem szerint az lett volna, hogy az Országgyűlés megalkotja az átmeneti rendelkezéseit az új alaptörvénynek, egyébként pedig hagy időt arra, hogy ne csak az Országgyűlés, hanem a magyar emberek végre feldolgozhassák azt, ami feldolgozatlanul tapad ránk húsz éve. Én is tudom azt, hogy amennyiben ez az Országgyűlés ezt a kérdést nem rendezi, könnyen lehet, hogy soha senki nem fogja rendezni ezt a kérdést Magyarországon. Nem ezzel van vitám. Azzal van vitám, hogy ez nem január 1jei időponthoz kötődik. Van szabadsága abban ennek az Országgyűlésnek, hogy az igazságtétel kérdésére még néhány hóna pot hagyjon, és jövő év tavaszán zárja le az igazságtétel kérdését. Ha és amennyiben ezt a kérdést egy eléggé sajátos szendvicsben, mondjuk, a felsőoktatási és a választójogi törvény közé beékelve tálalja fel a kormányzati többség, akkor pontosan a dologna k a lényege vész el. Mégpedig az, hogy az emberek, figyelve a parlamenti vitákat, úgy, hogy részt vesznek adott esetben különböző állampolgári fórumokon, maguk mondják el a sérelmeiket, maguk mondják el a traumáikat, beszéljék ki, mondják meg, hogy a megny ugváshoz mi szükséges. Egy ilyen parlamenti erőltetett menetben, ahol a kétharmados többség éppen az egész országot át kívánja szabni, nekiesni a múlt feldolgozásának, álláspontom szerint lelkiismeretlenség. Ezért és ennyiben nem tudjuk támogatni ezt a tör vényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most két kétperces reagálás következik. Elsőként megadom a szót Balla Györgynek, a Fidesz képviselőjének. BALLA GYÖRGY (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Bárándy Úr! Ön fiatal ember. Önnek azt a beszédet, amit elmondott, nem kellett volna elmondania. Önt semmi nem kényszerítette erre. Önt kihasználták, de magától vállalta. Ön beállt azoknak a sorába, akik össze mossák a jót a rosszal, az igazt az igaztalannal, a becsületest a talpig becstelennel. 1998 óta vagyok képviselő. Talán soha nem mondtam még ebben a Házban személyes példát, családit pláne nem, de most rákényszerített képviselő úr.
