Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5839 olyan beszédhelyzetek itt, ebben a Házban is és szerte az országban, amikor vagdalkozás és egymás becsmérlése nélkül lehet feldolg ozni azt a múltat, amit adott esetben nagyszüleink vagy az idősebb korosztály megszenvedett. Csak így képzelhető el az, hogy Magyarországon a politikai közösség ne széthulljon, hanem az ideológiai különbözőségek ellenére egy politikai közösség maradjon, me rt egy hazánk van. Ezt az egymás szenvedéstörténeteire nyitott diskurzust a múlt traumáiról akkor lehet megtenni, hogyha ezt kivonjuk a napi pártpolitikai ütközetekből. Én ezért fájlalom azt, hogy ez a törvényjavaslat úgy érkezett be a Ház elé, hogy mind s zerkezetében, mind időzítésében - hogy úgy mondjam - kilóg az aktuálpolitikai lóláb. Nem lehet a múlttal való elszámolást, az igazságtételt arra használni, hogy az aktuális kormányzati politika ezzel kívánja elvonni az emberek figyelmét a gazdaságpolitikai kudarcokról. Nem lehet egyetlen törvényben rendelkezni igazságtételről, és ugyanakkor arról is, hogy az emberek fizessék meg egy hibás gazdaságpolitika árát. Ez lelkiismeretlenség. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár ú r, hogy hiába van meg önök között meg egyesekben a tiszta szándék az igazságtételre, ha és amennyiben ez a diskurzus része a napi pártpolitikai küzdelmeknek, pontosan ott vagyunk, ahonnan elindultunk 1989ben. Akkor, hogyha egy ilyen törvény része az aktuá lpolitikai hadakozásoknak, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a politikai ellenfelek nem az erkölcsi szembenézést választják, hanem bevonódnak ebbe a pártpolitikai küzdelembe. Tisztelt Képviselőház! Nem gondolom azt, hogy ebben a törvényjavaslatban vagy ennek a törvényjavaslatnak a preambulumában a magyar baloldalt bélyegezte volna meg bárki. Ebben a törvényjavaslatban, és helytelenül, megbélyegzik az egyik parlamenti pártot. Azért nem bélyegzik meg a magyar baloldalt, mert a magyar baloldalt 1948ban fe lszámolták, és a világon nem volt olyan baloldal, amelyik egyébként a burzsoázia oldalára állt volna. (21.40) Éppen ezért nagy tisztelettel szeretném kérni, hogy a preambulum kapcsán semmilyen összefüggésben a magyar baloldalt ne emlegessük. Szeretném ugya nakkor felhívni a figyelmet arra, hogy ha és amennyiben úgy képzelnek el egy igazságtételi törvényt, egy igazságtételi lépést, egy kibeszélő diskurzust, a múlt traumáinak a feldolgozását, hogy a parlamentbe jutásra hatszor - és ebből háromszor a kormányzás ra - az emberektől felhatalmazást kapott pártot megbélyegeznek, akkor gyakorlatilag az első lépésben kudarcra ítélik ezt a folyamatot. Lehet, hogy a Magyar Szocialista Párt semmilyen módon nem lenne partner egy ilyen folyamatban, ezt nem tudhatjuk, de ha - kicsit profán hasonlattal - a törvény előterjesztői az első lépésnél berúgják a kocsmaajtót, akkor egész biztos, hogy nem is lesz partner. És itt nem az a kérdés, hogy ez a 48 vagy 58 képviselő partnere egy ilyen törvény megalkotásában, hanem az a kérdés , hogy az az egymillió ember, aki legutóbb is a Magyar Szocialista Pártot választotta, el tudjae fogadni valamilyen nemzeti minimumként azt az igazságtételi kísérletet, amit itt önök előterjesztettek. Ha és amennyiben ennek a törvénynek a preambuluma az e gyik parlamenti pártot megbélyegzi, akkor azzal egyszersmind kimondja azt, hogy a magyar állampolgárok meghatározott hányadának egyetértésére eleve nem számít. Innentől kezdve ez az igazságtételi kísérlet eleve kudarcra ítélt. Lehet beszélni arról, ami itt elhangzott, hogy egyes személyek esetében végre lehete hajtani húsz év után lusztrációt, elő lehet venni a vagyoni jogutódlás kérdését, sok mindent meg lehet tenni, de azt nem lehet megkerülni (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Nevetséges!) , hogy ha egy politikai erőre húsz éven keresztül hat választáson a választópolgárok a voksukat adták, akkor ennek a politikai erőnek a támogatói is szükségesek ahhoz, hogy valamiféle egyetértés a múlt feldolgozásában kialakuljon. Tisztelt Országgyűlés! Azért vagyok szo morú amiatt, hogy itt a kezdő lépésben meghiúsítják annak a lehetőségét, hogy a múlt feldolgozásában valamilyen minimum konszenzus kialakuljon,
