Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. december 1 (145. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései című törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
5837 erős közös nevező, ez teljesen nyilvánvalóan kitapint ható a FideszKDNP és Jobbik között; remélem, az LMP is hasonló szellemben fog megnyilvánulni, hiszen az a munka, az az emberijogvédő munka, amit az elmúlt 8 évben közösen végeztünk velük sok esetben, úgy gondolom, hogy bizony erre joggal jogosít minket. Végül pedig szeretnék röviden szólni a kárpótlás kérdéséről, ami egy nagyon generális és nagyon fontos dolog. A kommunista rendszerben elvették az emberek magánvagyonának döntő részét, gyárakat, földeket, iskolákat, házakat. Az emberi élethez szükséges, lé nyegében minden vagyontárgyat államosítottak, igazi ellenérték nélkül, noha ezt az akkori törvények is előírták. Magyarországon egyedülálló módon a többi szomszédos országhoz képest egy úgynevezett kárpótlás zajlott, amelyben lényegében újabb sebeket szenv edtek emberek, átverték őket, és jórészt a volt kommunistákból verbuvált kárpótlásijegyfelvásárló cégek utána ezeket a volt kommunistákat hatalmas vagyonokhoz juttatták. Tehát a kárpótlás intézményének a felülvizsgálata szükséges, fontos és megkerülhetetl en, tehát ne zárjuk le a kárpótlás folyamatát, hanem biztosítsuk azt, hogy az ország teherbíró képességéhez képest, de az igazságosság alapján történjen meg ezeknek az embereknek a vagyonhoz való juttatása, mert őket ettől elzárni, pontosan ez tartja fönn a jogtalanság állapotát. Tehát összességében ezen gondolatokkal szeretném zárni felszólalásomat, és a többi érvünket, gondolatunkat majd később képviselőtársaimmal együtt fejtjük ki. Mindenesetre az alapelvünk továbbra is az: bűn nem maradhat büntetlenül, és a nemzet felemelkedése az igazság és a szabadság útján halad. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP padsoraiból.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Képviselőtársaim! A következő felszólaló Schiffer András, az LMP képviselőcsoport jának vezérszónoka. Képviselő úr, öné a szó. DR. SCHIFFER ANDRÁS , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A temetetlen múlt mérgezi a jelent és akadálya a jövőnek. A békés átmenetnek ára van, erre évtizedekkel később kellett, illetve kell rádöbbennünk, évtizedekkel később kell megfizetni a békés átmenet árát. Joggal tették föl itt a vitában a kérdést nemrég, hogy itt miért pusztán a megelőző rendszer bűneivel, a ’89 előtti rendszer bűneivel foglalkozunk, hiszen való igaz, hogy a magyar XX. századi traumák egymásra rakódnak, hiszen feldolgozatlan traumák sokasága él a magyar nemzetben, a feldolgozatlan traumák sokasága nyomorít meg a mai napig családokat. Gondolhatunk akár az országcsonkításra, akár a holokausztra , akár a ’45 utáni szovjet megszállás, az ávós terror vagy az ’56 utáni megtorlás áldozataira, a különböző rémtettekre a kommunista diktatúrák alatt. Ezek mind egymásra rakódott traumák, mégsem lehet ezeket összemosni, nem lehet egyszerűen azért összemosni ezeket, mert van, amit még a mai jelenvalóság befog. Az, ami ’89 előtt történt, ami a ’89 előtti rendszerben történt, nem diffúz módon mérgez, hanem az kitapintható a mai magyar jelenvalóságban. Nekünk itt és most elsősorban a múltunknak, a XX. századi tö rténelemnek azzal a részével van dolgunk, amely még megfogható, befogható. Az emberek élnek, a traumák elbeszélhetők. (21.30) És a ’89 előtti rendszerrel kapcsolatban lett volna elszámolnivalója az új magyar demokráciának, és ez nem vagy csak fogyatékosan történt meg. Éppen ezért én egyrészt vitatkozom azzal, hogy a különböző XX. századi traumák súlya összemérhető lenne, visszautasítom azt, hogy a különböző XX. századi magyar sorstragédiák között akár egyenlőségjelet, akár sorrendet lehetne tenni. Ugyanakko r létezik egy időrendi sorrend, és ez megköveteli tőlünk azt, hogy azzal foglalkozzunk, amivel kapcsolatban felelőssége lett volna az új magyar demokráciának 1989 után, de nem foglalkozott vele.
