Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat, valamint egyes rendvédelmi tárgyú törvények módosításáról, valamint az azzal összefüggő további törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
5808 hogy 45, esetleg 67 gyerekkel foglalkozik egy tanító, míg a normál iskolában 20szal vagy 25tel. Tessék megnézni a nemzetközi pszichológiai szakirodalmat, egybehangzóan arról szól, hogy a lemaradt gyerekek fejlesztésében a legjobb út az, ha kevés gyerekkel foglalkozik egy pedagógus. Ez nem szegregáció, kérem, ez a lemaradt gyerekek megfelelő fejlesztését szolgáló pluszlehetőség, amely nem is olcsó dolog. Nyolc évig iskolába járnak a gyerekek. A törv ény kimondja az egyéni bánásmódot mint alapelvet. Mégis lesznek, akik a nyolcadik év végén még nagyon lemaradtak, leszakadtak a többiektől, mert - megismétlem - az emberi fejlődés ilyen nem egyenes vonalú, különböző szinteket érnek el a gyerekek. Azoknak a gyerekeknek, akik a nyolcadik év végén még nincsenek azon a szinten, hogy eséllyel tanulhassanak tovább, nekik találtuk ki az úgynevezett Hídprogramot, amelyet nem akarok ismertetni, hiszen gondolom, hogy a jelenlévők ismerik. Hát, ha ez szegregáció, akk or emögött valami rosszindulatot kell hogy feltételezzek, mert pont ezeknek a gyerekeknek az érdekéről van szó. Megint csak számukra szervezett külön lehetőség egyéni fejlesztéssel, egyéni életutak segítésével. Pozitív diszkrimináció, ha úgy tetszik, mert a társaik mennek a 30 fős középiskolai osztályokba, ők pedig ott lesznek hatanheten, és egy évig egyénileg fejlesztik őket, kinek a matematikai tudását, kinek a társas kapcsolatait, kinek az olvasási készségét, kinek mindet egyéni programmal, egyéni fejle sztéssel. Ez nem diszkrimináció, nem szegregáció a mi felfogásunkban, hanem pozitív segítség és ilyen lehetőség. És van a következő lépés, a szakiskolát végzett gyerekek számára sem záródnak le az életutak, hiszen bevettük, hogy két év alatt vagy esetleg h osszabb idő alatt, ha neki arra van szüksége, érettségit is szerezhet és tanulhat tovább a gyerek. Mi több, a felsőoktatásban való bejutásban is a hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok számára külön kvótát biztosítunk. Ezért az egész törvényen, mi több, a felsőoktatási törvényen nyomon követhető ez az egyértelmű, tiszta szándékunk, hogy a hátrányos helyzetben lévő gyerekeknek ez a társadalom, ez az iskolarendszer megadjon minden esélyt, mi több, ugyanezt szolgálja az egységes tanterv, az állami ellenőrzés, amely számon is fogja kérni az iskoláktól, a pedagógusoktól, hogy a gyerekeknek mindent megtanítottake. Ezért azt a vádat, amely sajnos itt is elhangzott, vissza kell hogy utasítsam, hogy szegregációs szándékunk lenne. Ugyanez a válaszom Hiller képviselő úrnak. Tisztelt Országgyűlés! Ugyan jóllehet, azt a mondatot, amellyel ki akarták egészíteni a törvényt, mi azért nem tartottuk fontosnak, mert úgy gondoltuk, hogy a törvényünkben benne van mindaz, amit az az egy inkriminált mondat tartalmazott és amelynek a nem támogatásával - mint értesültem ma - tele van a baloldali sajtó, most azért kérem a türelmüket és a figyelmüket, de felolvasok néhány olyan mondatot a törvényünkből, amely azt bizonyítja, hogy gyermekközpontú. (19.00) És megint csak vissza kell utas ítanom azt, hogy ez kétféle látásmód. Talán inkább a módszerben vagy a stílusban van eltérés, de a látásmódban nincsen, tisztelt képviselő úr. A törvény célja olyan köznevelési rendszer megalkotása, amely elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, t esti és értelmi fejlődését, készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, alapműveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő tudatos fejlesztése révén - és a többi. Kiemelt célja a nevelés, oktatás eszközeivel a tár sadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás, 1. § (1) bekezdés. (3) bekezdés. A nevelési, oktatási intézmények pedagógiai kultúráját az egyéni bánásmódra törekvés, a gyermek, a tanuló elfogadása, a bizalom, a szeretet, az empátia, az életkorna k megfelelő követelmények támasztása, a feladatok elvégzésének ellenőrzése és a gyermek, a tanuló fejlődését biztosító objektív értékelés jellemzi. 3. § (1) bekezdés. A köznevelés középpontjában a gyermek, a tanuló, a pedagógus és a szülő áll, akiknek köte lességei és jogai egységet alkotnak. És fel kell olvasnom még egyet, mert szorosan idetartozik, ez pedig a 46. § (2) bekezdése. A gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet
