Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz):
5767 növekvő gyermek, a költségfinanszírozás keretei között megkapja a helyét, mert az apja vagy a család meg tudja fizetni ezt a hátteret. Tehát, hogy korrektek és tiszták legyünk, mi nem arról beszélünk, hogy szerkezetében és struktúrájában nem kell adott esetben változtatni ; mi arról beszélünk, hogy az állami finanszírozású helyek tekintetében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nem kell azt a radikális csökkentést véghezvinni, amit önök tesznek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban .) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Csak azért jelzek, tisztelt képviselő úr, mert még hatan várnak kettőperces reagálásra. Annyit hadd tegyek hozzá, tisztelt Gúr képviselő úr, tudom, hogy ez néha vitánk, hogy a Házszabály szerint a kétperces felszólalás egy előző f elszólalásra való reagálás, ami most megtörtént; kicsit úgy érzem, hogy a sajátjára fog reagálni, de természetesen ezt csak enyhe jelzésként mondom. Megadom a szót Lamperth Mónikának, az MSZP képviselőjének. DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) : Köszönöm szépen. Tis ztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én Babák képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni, akiben igazán tisztelem a korrekciós képességét, mert amikor elkezdte nagy vehemenciával kritizálni az én szóhasználatomat, ami a közoktatásra vonatkozik - jele sül, hogy most államosítás zajlik, és én fenntartom ezt az állításomat , akkor lendületesen és érzelmileg is túlfűtve érvelt ezzel szemben, aztán egyszer csak leesett a tantusz: rájött arra, hogy szómágiában a Fidesznél jobb nincsen. (Cseresnyés Péter: MS ZP!) Hiszen önök azok, akik a megszorítás helyett az ország átszervezéséről beszélnek, önök azok, akik a tandíj helyett valami számomra megjegyezhetetlen elnevezést mondanak, miközben a valóság az, hogy a helyi közösségektől elveszik ezt a közfeladatot, az iskolákat államosítják, míg most helyben, ha mondjuk, Kaposváron az iskolával kapcsolatban baja van akár egy szülőnek, akár a szülői munkaközösségnek, akkor tudja, hogy hol talál erre orvoslást: bemegy az önkormányzati hivatalba, megkeresi az illetékes ir odavezetőt vagy a jegyzőt, vagy a polgármestert, és van módja elérni azt, hogy korrigáljanak vagy tegyék rendbe a problémákat. Ebben az államosított közoktatási rendszerben abban lesz érdekelt minden iskolaigazgató, hogy ne a helyi közösség elvárásait kere sse és ne annak feleljen meg, hanem fölfelé, az állami hatóság felé igazodjon, hiszen ott fogják megítélni az ő munkáját, ott fognak dönteni a béremeléséről, ott fognak dönteni arról, hogy hivatalában maradhate vagy sem. Tehát lényegesen messzebb kerül a közoktatás ügye a szolgáltatást igénybe vevő állampolgároktól, a gyerekektől, a szülőktől. Miközben nem demokráciafokmérő, normális országokban a közoktatás önkormányzati vagy állami keretekben működik, ma Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásáv al jelzi az időkeret leteltét.) nem lehet máshogy nevezni, mint indokolatlan államosítási folyamatnak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Bármennyire tisztában vagyok azzal, hogy a televíziós műsoridő le fog járni, úgy ítélem meg, hogy elsősorban egymással vitázunk, tehát én arra biztatom azokat a képviselőtársakat, akik összefüggő mondanivalójukat ötször két percben mondják el, hogy bátran jelentkezzenek be normál hozzászólásra. Jelenleg nem is tudom összeszámolni, hányan akar ják csak reagálással kifejezni a gondolataikat. Kormánypárti oldalról most megadom a szót Cseresnyés Péternek, a Fidesz képviselőjének. CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lamperth Mónika szavaira szeretnék reag álni. Államosításról beszélnek önök, most már nem tudom, hányadszor ebben a patkóban. Én azt mondom, hogy ez a bizonyos az államosítás - ha az lenne, pedig nem az, önök nagyon jól tudják,
