Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
5756 Köszönöm szépen. Mint Vágó képviselőtársam minden bizonnyal tudja, mikrofonon kívül ezt az agyelszívással kapcsolatos dolgot már korrigáltam, de annyi baj legyen, most leütünk egy poént, attól biz tos nem leszünk szegényebbek. Amiről szeretnék beszélni, képviselőtársaim, az a spinoff vállalkozások kérdése. Ezek olyan vállalkozások, amelyeket kutatóintézet vagy közfinanszírozású felsőoktatási intézmény alapít, ennek a vezetői vesznek részt benne gaz dálkodó szervezetként, aztán ez a vállalkozás működik, mert vagy technológiát vagy munkaerőt vagy bármi hasonlót kap a felsőoktatási intézménytől vagy a kutatóintézettől. Ennek a szemléletnek a meghonosodását szeretném én szorgalmazni, ugyanis az előttünk fekvő törvényjavaslatból kitűnik az, hogy a kormány nem fordított elegendő figyelmet erre. Ez a nyugati országokban egy sikeresen működő modell, szárnyaló technológiai vállalkozások egész sora nőtt ki ebből a spinoff világból. Ezek a cégek az egyetemi kut atóhelyekkel szorosan együttműködve, a hallgatókat a spinoff tevékenységbe integrálva végzik a saját gazdálkodási tevékenységüket, és ezzel magas hozzáadott értékű termelést folytatnak. Ki is alakulnak ezekből egyébként a nyugateurópai nagyvárosokban, il letve azok környékén különböző növekedési pólusok. Most ha ezt az előttünk fekvő felsőoktatási törvényt nézzük, akkor azt kell mondjam, hogy tovább él ez a meglehetősen túlhaladott és korszerűtlen szemlélet, ami eddig is jellemezte a magyar felsőoktatást, hogy kevésbé legyen az alkalmazott kutatásokhoz köze a felsőoktatásnak, most itt beszélnek ugyan róla, de történetesen a törvényjavaslat ezért érdemben nem tesz semmit. Mi azt szorgalmaznánk, hogy ezt az együttműködést honosítsák meg, nagyobb figyelmet sze nteljenek ezeknek a tevékenységeknek, mert köztudomású, hogy ha valahol a magasabb hozzáadott értékű termelés, a kutatásfejlesztés meg tud telepedni, onnan a munkaerő, a jól képzett és magas hozzáadott értékű tevékenységet végző munkaerő sem vándorol el. Ez a mai nap egyik legkomolyabb magyar kihívása. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik, kettőperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr! Z. KÁRP ÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék visszatérni egypár szó erejéig egy olyan korábban félbeszakadt gondolathoz, amely nemcsak magát az elvándorlás kérdését, hanem azon belül is kimondottan az orvosok, szakorvosok, rezidensek és a z egészségügyben dolgozók kérdését érinti, pontosan azért, mert napjainkban a Szlovákiának nevezett országban látható, hogy milyen óriási problémákat vált ki, és gyakorlatilag az összeomlással kecsegtet már az a helyzet, ami kialakult. Magyarországon nem s zabadna érzésem szerint eljutni ide, éppen ezért látható, hogy egy kormányzati indítványnak, előterjesztésnek hosszú távú stratégia kimunkálása mentén is alkalmazkodnia kellene a hasonló veszélyhelyzetekhez. Éppen ezért nehéz egy kicsit elfogadni azt a gon dolatsort, miszerint az állami finanszírozás egyfajta szocialista vívmányként érzékelhető. Sokkal inkább az mutatna az igazság felé, ha az alapfinanszírozás és a kutatástámogatás együttesen és a megfelelő arányban érvényesülve tudna kimunkálni egy olyan fe lsőoktatási rendszert, amelyből kijőve a magyar fiatalnak, ha úgy dönt, nem kell elhagyni az országot, hanem amelyből kijőve megtalálja a számítását itt is. A legnagyobb és leginkább elhibázott dolognak pontosan azt tartanánk, ha azon külföldi és Magyarors zágra bejött cégektől várnánk az áttörést ezen a területen, akik ide bejönnek, bizonyos oktatási karokat részben vagy egészében átvesznek akár közvetlenül, akár közvetett módon, hozzájárulnak egyes gazdálkodási, gazdasági tevékenységek idehelyezéséhez vagy úgynevezett outsourcingolásához, tehát kiteszik a gyarmatra azt az összeszerelő tevékenységet, amit anyaországukban nem akarnak vagy nem tudnak elvégezni.
