Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 30 (144. szám) - A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SÁGI ISTVÁN (Fidesz):
5733 Parancsoljon, képviselő úr! SÁGI ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm a szót ebben az ismétléses elő adásban. Hazánk versenyképességének alapja a fiatalok helyzetbe hozása. Mindent meg kell tennünk azért, hogy társadalmi hovatartozásuktól függetlenül megvalósíthassák álmaikat azok, akik hajlandóak tenni is ezért. Ennek alapja a jól működő, igazságos felső oktatási rendszer. Hazánknak innovatív, művelt és hozzáértő fiatalokra van szüksége. Az ilyen fiatalok felfedezése, kiteljesítése és különösen megtartása közös érdek, nemzeti jelentőségű stratégiai ügy, amelyben különösen nagy felelősség hárul az oktatáspo litikára, jelen helyzetben pedig a törvényhozásra. Hiszen az elkövetkező évek, évtizedek felsőoktatását ez a törvény fogja meghatározni, amelyet most megalkotunk. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az oktatásügyet újjá kell építeni, méghozzá úgy, hogy a korábbinál jóval hangsúlyosabb szerepet kell szánni a minőségre. Hazánkban 2006ban indult általánosan az úgynevezett bolognai rendszerű, többciklusú képzés. Az egységes, osztatlan képzésről való átállás sajnos nem egy átgondolt stratégia mentén valósult m eg Magyarországon. Sok esetben a korábbi, tíz féléves képzést elvágták a hatodik félév után. Az első hat félév anyagát alapképzésben, a maradékot mesterképzésben kezdték el oktatni. Az alapképzésben a hallgatónak a gyakorlati tudást kellett volna elsajátít ani az adott területen, hogy a munkaerőpiacon alkalmazni tudják azt, míg a mesterképzésben már a kutatás felé mutató, mélyebb elméleti ismeretekre kellett volna szert tenniük. A logika szerint mesterszintre csak egy szűkebb réteg lépett volna, ám a finansz írozási rendszer az intézményeket az irányba terelte, hogy minél több hallgatót tartsanak meg a mesterképzésben is. Szükséges tehát a struktúra újragondolása. Tisztelt Képviselőtársak! Mindenki tisztában van vele, hogy többségünk azért tanul, hogy a jövőbe n minél sikeresebb legyen. A felsőoktatásban részt vevő hallgatók elsődleges célja az értékes diploma, az alkalmazható tudás és a szükséges kompetenciák megszerzése. A munkaerőpiaci elhelyezkedés eredményessége több tényezőtől is függ. A legerősebb hatást a végzettségnek lehet tulajdonítani. Az adatok alapján hazánk a tudásalapú társadalmakhoz hasonlóan a felsőfokú oktatásban végzett fiataloknak biztosítja legnagyobb arányban az elhelyezkedést. A tanulmányaikat befejezettek körében a legkisebb arányú munka nélküliség a felsőfokú végzettségűek körében tapasztalható. Annak ellenére, hogy az adatok alapján a diplomások a legversenyképesebbek ma a munkaerőpiacon, még mindig probléma a pályakezdők munkanélkülisége. A diplomások elhelyezkedési lehetőségeire nagy h atást gyakorol a szakmai gyakorlat. Azok, akik az iskola mellett rendszeresen gyakornokoskodnak, több mint kétszer olyan gyorsan el tudnak helyezkedni, mint azok, akik csak a kötelező gyakorlaton vesznek részt. Felsőoktatási intézményeinknek a vállalatokka l és a munkaerőpiaccal való egyre aktívabb kapcsolata a nemzetközi versenyképesség záloga. Az Európai Unió is célul tűzte ki a szakmai gyakorlatok minőségi rendszerének kiépítését és az elismerésük egységesítését. Az egyetemek kutatási tevékenységének lépé st kell tartania a világ élvonalával, ugyanakkor a felsőoktatás közszolgálat, amelynek az intézményekben a jelen és a jövő nemzedék érdekeinek kell megfelelniük. Országos szinten arra kell törekedni, hogy olyan képzési kínálat alakulhasson ki, amely találk ozik a hallgatók és a munkaerőpiac igényeivel. A finanszírozásnak és a keretszámok megállapításának is ezt kell ösztönöznie, nem pedig elhajolni a különböző lobbiérdekek felé. A diploma értékének egyik legjobb fokmérője, hogy hogyan alakulnak a friss diplo mások elhelyezkedési esélyei. Ennek nyomon követése a jelenlegi törvényben is rögzített, de a rendszer intézményenként eltérő módszerrel és sikerességgel valósul meg. Úgy vélem, célravezető lenne egy országosan egységes pályakövetési rendszer megalkotása. Az ebből nyert adatok később a keretszámok megállapításánál is irányadóak lehetnek.
