Országgyűlési Napló - 2011. évi őszi ülésszak
2011. november 28 (142. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat részletes vitája - MILE LAJOS (LMP):
5220 (9.50) MILE LAJOS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az a helyzet, hogy önt hallgatva az a benyomásom alakult ki, hogy ön nem bontotta ki az igazság minden részletét (Derültség és taps az LMP és az MSZP padsoraiban.) - enyhén szólva. Tudniillik azt mondta (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Itt van egy jó tündér!) , ugye, hogy egy csomó engedményt tettek az ellenzéknek, respektálták, elfogadták azokat a javaslatoka t, hogy ne időkeretben tárgyaljuk ezt a fontos törvényt, és végül is ez milyen nagyvonalúság és rugalmasság az önök részéről. Az alaptévedése ott van, tisztelt frakcióvezető úr, hogy az ilyen esetekben, amikor meghatározó jelentőségű törvényekről van szó, ez nem engedmény, hogy nem időkeretben tárgyaljuk. Ez a törvény fontosságának szól, a társadalom fontosságának szól, hogy lehetőséget adunk arra, hogy megfelelő részletességgel, szabatossággal, megfelelő időkeretben tárgyaljunk egyegy javaslatot. Ezt a fa jta nagyvonalúságot tehát tessék szíves lenni elfelejteni, mert ilyen esetekben nem velünk szemben kell belátónak lenni, és nem velünk szemben kell nagyvonalúnak lenni, hanem oda kell figyelni arra, hogy milyen súlyú törvényt tárgyalunk, és annak megfelelő en kell az ütemezést és a beosztást megcsinálni. Köszönjük szépen egyébként az oly sokszor tapasztalt nagyvonalúságukat, de itt most nem erről beszélünk, hanem arról, hogy egy lényeges törvényről van szó, és az igenis indokolttá teszi, hogy ne szorítsuk id őkeret közé annak tárgyalását. A következő, ami rendkívül fontos, hogy ahogy említette, a képviselők is dolgozzanak meg a pénzükért, és ha már a munkavállalókról tárgyalunk, bizony vegyük őket annyira figyelembe és tiszteljük meg őket azzal, hogy mi se ódz kodjunk a munkától. Ez elég furcsa megjegyzés volt, mert ahogy el is hangzott, önök a határozathozatal után hanyatthomlok menekültek a teremből, ami szintén nem először fordul már elő. Amikor a munkához való hozzáállást értékeljük, akkor egy kis önvizsgál at nem ártana. (Zaj. - Az elnök csenget.) Tehát az a 7 fős részvétel egy ekkora frakciótól, nem gondolom, hogy arra vallana, hogy mennyire komolyan vették önök azt, hogy érdemben lehessen tárgyalni a munka törvénykönyvét. (Nyakó István: Ennyi maradt a kéth armadból!) A következő, ami rendkívül fontos és a jövőre nézvést is megszívlelendő: a Ház munkarendjét tekintve egy csomó meghatározó törvény vár ránk; említsem csak meg a köznevelésről szóló törvényt, a közoktatási törvényt, a választójogi törvényt. Ha mo st elfogadjuk Lázár frakcióvezető úr javaslatát, akkor ott lesznek torlódások, akkor újratermeljük a hibát, hiszen ebben a zsúfoltságban megint nem marad idő, hogy ezeket a lényeges törvényeket érdemben tudjuk tárgyalni. És ne felejtsük el, hogy a munka tö rvénykönyve esetében nincs olyan kényszer, mint más sarkalatos törvényeknél. Hiszen ez nem kötődik az alaptörvény hatálybalépéséhez, tehát nincs olyanfajta megkötés, amit önök indokolhatnak a többi törvény esetében, hogy az alaptörvény hatálybalépéséhez ke ll igazítani a munkarendet és a Ház munkáját. Tehát semmi nem akadályozza meg az esetünkben azt a lehetőséget, hogy toljuk ki ezt a részletes vitát. Én azt sem bánom, ha ma folytatjuk, de az én javaslatom az volt a házbizottságon, és az LMP azt mondja, hog y erre megfelelő időt kell hagyni, ha már az előkészítésre nem volt megfelelő intenzitás, és akár a jövő héten nézzünk ki egy időpontot, ami méltó ennek a törvénynek a tárgyalásához, de ha februárban történik meg, akkor sincs semmiféle botrány, és akkor a többi törvény alapos és megfelelő szintű tárgyalását nem veszélyeztetjük, ha még tovább egymásra toljuk a dolgokat. Tehát befejezésül: azt gondolom, hogy ebben az esetben - még egyszer mondom - ne a velünk szembeni méltányosságot hangoztassák, és ne nekünk tegyenek szemrehányásokat akkor, amikor a
